Olcsó és hosszú repülőutakat eddig csak ritkán kínáltak a légitársaságok, de a diszkont cégek új stratégiája mentén 2017-től az áttörés megérkezhet Európába.
Az Icelandic-től a Norwegianig
A hosszú távú diszkont modellben történő repülésnek voltak előzményei Európában. Az Icelandic Airlines a hatvanas években olcsó összeköttetést kínált Európa és az Egyesült Államok között, igaz a szigeten történő átszállással. A brit Laker Airways 1977-től kínált olcsó közvetlen járatokat London és New York között, de a nyolcvanas évek gazdasági recessziójában elvérzett. A maláj AirAsiaX 2009-től pár évig repült Londonba és Párizsba, de a legutóbbi gazdasági válság hatására ezeket felfüggesztette. Kérész életűnek bizonyult az Oasis Hong Kong Airlines próbálkozása is.
A Norwegian Air Shuttle sikeres volt a skandináv fapados piacon, így a diszkont modell Európán belül bevált megoldásaival és az új, gazdaságos, szélestörzsű Boeing 787-es gépeivel néhány éve megjelent a hosszú távú repülés piacán. A Norvégiában bejegyzett, tehát Európai Unión kívüli anyavállalat hálózatának és járatszámának meghatározása a két ország, Norvégia és az USA kétoldalú légiközlekedési megállapodása alapján indult el, de ennek bővíthetősége erősen limitált volt. Ezért egy hosszas eljárásban, egy ír leányvállalat segítségével megszerezte az EU és Amerika közötti repülési engedélyeket, és a közben beérkező repülőkkel 2017-ben jelentősen emeli az Atlanti-óceán felett repülő piros-fehér gépek számát.
Az írországi és skóciai repterek mellett Skandináviából is repülnek az Egyesült Államokba, így Oslo, Bergen és Koppenhága, illetve London Gatwick és Párizs is részese lesz a Norwegian észak-atlanti hálózatának. A cég 787-8-as repülőgépei 291 utast szállítanak, míg a nagyobb 787-9-es típusai 344 ülésessel repülnek. Ugyanakkor még az idén megérkezhet a vadonatúj 737MAX8-as keskenytörzsű repülőgépük is a Boeing gyárából, amellyel meglepő módon másodlagos transzatlanti útvonalakat is szeretnének repülni, például Boston–London Gatwick között. A légitársaság öt árkategóriát kínál, amelyben jelentősek a csomagokra vonatkozó eltérések. Fizetni kell a fedélzeti étkezésért, de még az alváshoz szükséges plédért és a fejhallgatóért is.
Erős nyomás a piacon
Nem a norvég cég az egyetlen, amelyik mozgolódik ezen a piacon. A Westjet hat kanadai várost fog összekötni Londonnal, és az izlandi fapados WOW Air is bővíti a járatait mindkét irányba, életben tartva a szigeten történő átszállást a kispénzű utazók számára. Ezeken a gépeken is külön kell fizetni a csomagfeladásért, a fedélzeti étkezésért. Kedvezményes jegyárai sokszor versenyképesek az USA nyugati partjára is.
Ázsia vezető diszkont cége is visszatér és 377 személyes, kicsit régebbi A330-asokkal megpróbálja újra a London–Kuala Lumpur útvonal lefölözését, majd hamarosan forgalomba állítja a gazdaságosabb Airbus A330Neo gépeket. Az árazási elv itt is hasonló, az alapárban nincs semmilyen fedélzeti ellátás és poggyász, de pénzért étel, ital vásárolható, takaró és szórakoztató eszközök bérelhetőek. Tavaly év végén felmerült, hogy az AirAsiaX Prágába, illetve Budapestre is tervez járatot, de biztosabb információ eddig nem került napvilágra. A Scoot, a Singapore Airlines diszkont cége pedig Athénba indít járatot.
A hálózatos légitársaságok érzik az erős nyomást a piacon, így olcsóbb jegyárakat kell biztosítaniuk a turista osztályon. A korábban szélesebb ülésekkel és nagyobb lábtérrel rendelt gépeket az időszakos karbantartáson átszékezik, így akár egy sorban is többen ülnek majd, hogy növeljék a befogadóképességet. Amelyik nagyobb légitársaságnál még nincs házon belüli diszkont leányvállalat, ott ennek alapítása is szóba kerül. Az IAG (vagyis a British Airways, az Iberia és a Vueling anyacége) Barcelonából, az Air France Párizsból tervez diszkont jellegű interkontinentális járatokat. Az Eurowings (Lufthansa) és az Air Berlin újragondolja az eddig csak nyaralóhelyekre repülő szélestörzsű flottájának lehetőségeit.
Schulek Tibor
A cikk a KözlekedésVilág 2017. márciusi számában jelent meg.