Cargo on the Danube Conference

„Most nem elsősorban a fejlődés, hanem az egészség a fontos” – interjú Farkas Tibornéval, egy kiskundorozsmai családi fuvarozóvállalkozás vezetőjével

„Most nem elsősorban a fejlődés, hanem az egészség a fontos” – interjú Farkas Tibornéval, egy kiskundorozsmai családi fuvarozóvállalkozás vezetőjével

Magyar tulajdonú, tipikus családi vállalkozásként 27. éve a hazai közúti fuvarpiac szereplője, kisebb megtorpanásokkal lényegében folyamatos fejlődési pályát leírva. Most azonban első számú feladatának a járványhelyzetből adódó kihívások hatékony kezelését tartja, mert ez az alapja a versenyképesség megőrzésének. Farkas Tiborné fuvarozó egyéni vállalkozóval beszélgettünk, aki bízik benne, hogy szebb idők várnak a szakmára.

– A fuvarozás nem kifejezetten nőies szakma, Ön mégis ezt választotta. Miért érezte úgy, hogy itt fogja megtalálni a boldogulását?

– A férjem kamionvezető volt, a fiam a szegedi Volánnál dolgozott autószerelőként, és nagyon szerette a kamionokat, én pedig a kiskundorozsmai József Attila Termelőszövetkezetben voltam pénztáros. Amikor már látszott, hogy a TSZ-nek meg vannak számlálva a napjai, elkezdtünk gondolkodni a jövőről. Miután a „kamionos” vonal meglehetősen erős volt a családban, úgy döntöttünk, hogy a saját lábunkra állva belevágunk a fuvarozásba. Kiváltottam az egyéni vállalkozói igazolványt, elvégeztem a hat hónapos vállalkozói tanfolyamot. A felszámolás alatt lévő TSZ-től vásárolt IFA-val két évig belföldön dolgoztunk, mert akkoriban ez volt a belépő a nemzetközi árufuvarozás világába.

– Milyen viszonylatokon fuvaroztak?

– Magyarország 2004-es európai uniós csatlakozásáig nagyon jól ment a szekér, egyre több lett az ügyfelünk, akiknek a megbízásából elsősorban nyugat-európai lerakókra szállítottunk. A feladatok számának növekedésével párhuzamosan bővítettük a flottát, a csúcsidőszakban 10 darab 7,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű MAN teherautót tartottunk üzemben. 2004. május elseje után, az engedélykontingensek felszabadításával ugrásszerűen megnőtt az uniós relációkban fuvarozó hazai vállalkozások száma, jelentős konkurenciát teremtve a korábban ott dolgozó cégek számára. A hatalmas verseny tőlünk is az addiginál hatékonyabb, a költségekre még inkább odafigyelő munkát követelt. Az eltelt 17 év alapján úgy érzem, sikerült ennek a kihívásnak megfelelnünk, racionális gazdálkodással, az ügyféligények pontos, gyors és magas színvonalú kiszolgálásával változatlanul megálljuk helyünket a piacon. Éppen a gazdaságossági szempontokra figyelemmel, 2005-től Scaniákra és Volvókra cseréltük a 7,5 tonnás autóinkat. A járműparkunkban jelenleg fele-fele arányban találhatók ezek a típusok, átlagéletkoruk 3 év, két Euro 3-as kivételével az összes autónk Euro 6-os.

– Igen vegyes összetételű járműparkot tartanak üzemben. Mi áll e szakmai elgondolás hátterében?

– Nagyon hosszú ideje találhatók a flottánkban billencses, hűtős, ponyvás és silós autók, és mivel ennek fogadtatása a piac oldaláról, megbízóink részéről is pozitív, nem is áll szándékunkban ezen az eszközkapacitáson változtatni. A mindennapi gyakorlat többszörösen bizonyította, hogy ha nem korlátozzuk le magunkat egyetlen típusra, akkor sokkal jobbak a lehetőségeink a megrendelőkkel folytatott tárgyalásokon, nagyobb esélyekkel indulhatunk egy-egy munka elnyeréséért, hiszen a fuvardíjak kategóriánként változnak. A nyári időszakban például nagyobb a kereslet a hűtős autók iránt, a billencses gépjárművek pedig rendszeresen szállítanak gabonát.

– A 2008–2009-es gazdasági-pénzügyi világválság vagy a jelenlegi járvány okoz nagyobb gondokat a közúti fuvarozói szegmensben?

– A mostani helyzet véleményem szerint sokkal jobban megviseli a szakmában dolgozó vállalkozásokat. A tizenegynéhány évvel ezelőtti válság alatt nem volt minden ennyire kiszámíthatatlan, tervezhetetlen. Most egyik napról a másikra módosulnak a szabályok, amiket szinte lehetetlen nyomon követni. Óráról órára változik például a határhelyzet. Érzésem szerint most több cég zárt be, mint akkor, és ez jelentősen kihat az export-, illetve importfuvarozásra is. A biztonsági óvintézkedések és a csökkentett munkaerő miatt van olyan társaság, ahol egy héten mindössze kétszer fogadnak árut, ami a fuvarok gazdaságos szervezését is megnehezíti.

– Hogyan sikerült kezelni a járvány első és második hullámát, illetve most, a harmadik hullámban mik a legnagyobb kihívások?

– Elsődleges célunk az egészség megőrzése volt, így a védőeszközöket igyekeztünk mihamarabb beszerezni és munkavállalóink számára eligazítással együtt biztosítani. Az adminisztrációs feladatok is jócskán megnövekedtek. A BiReg-rendszer bevezetése – amit szerencsére még idejében módosított a jogalkotó –, az állandó változások és bizonytalanság folyamatos terhet ró a vállalkozásokra. A fuvarlehetőségek számának csökkenése kevés mozgásteret ad számunkra a megfelelő fuvardíjak elérésében. Sőt, a díjak inkább csökkennek, emiatt a tavalyi gazdasági évet épphogy pozitív mérleggel zártuk. Ugyanakkor önköltségi ár alatti munkavégzést eddig sem vállaltunk, és a jövőben sem fogunk élni ezzel a lehetőséggel, amiből rövid távon esetleg némi hasznot húzhatnánk, de közép- és hosszú távon egyenesen a szakadék felé vezet. Elég régóta vagyok a szakmában, láttam már nem egy csődbe ment kollégát, aki a fenti gyakorlat miatt volt kénytelen abbahagyni a fuvarozást.

– A pandémia miként hatott a gépkocsivezetőkre, illetve változott-e a megbízói kör?

– „Békeidőben”, a járvány betörése előtt is mindig igyekeztem humánusan hozzáállni a kollégákhoz, anyagilag is megbecsülni a munkájukat, ennek köszönhetően többnyire stabil sofőrállománnyal dolgozunk. Gépkocsivezetőinket eddig nem érintette a járvány, és hogy ez így is maradjon, minden tőlünk telhető segítséget megadunk. Úgy érezzük, az egészség védelme most mindenekfelett áll. Nagyon fontosnak tartom a mai helyzetben – az egészségügyi mellett közlekedésbiztonsági szempontok miatt is –, hogy a gépjárművezetőink mentális egészségét fokozottabban figyelemmel kísérjük. Hiszen ők vannak leginkább kitéve a járvány elsődleges és másodlagos negatív hatásainak, ezért feszültebbek, a feszültség pedig figyelmetlenséget szülhet, ezáltal nagyobb az esélye a baleseteknek. Egyelőre tehát az első számú feladatunk, hogy a járványhelyzettel megbirkózzunk, az ebből adódó kihívásokat a lehető leghatékonyabban kezeljük, mert ez az alapja a versenyképességünk megőrzésének is. A megbízói körünk részben változott, mivel volt olyan rendszeres partnerünk, aki időlegesen bezárt. Az így kieső munka pótlására bővíteni próbáltuk megrendelőink listáját, több-kevesebb sikerrel.

– Az idei évre megfogalmazott tervek az I. negyedév alapján megvalósíthatók?

– Nem egyszerű a helyzetünk, nagy célokat nem tűztünk ki magunk elé erre az évre. Most nem elsősorban a fejlődés, hanem az egészség a fontos. Bízom benne, hogy a járványhelyzet stabilizálódásával a fuvarpiac is helyreáll, és szebb idők várnak ránk.

– Majdnem 30 éve egyéni vállalkozó. Egyszer sem fordult meg a fejében, hogy céges formára váltson?

– Tipikus családi vállalkozás a miénk. A férjem a műszaki ügyintéző, de ha kell, beugrik gépkocsivezetőnek, ami több mint 50 éves gyakorlattal egyáltalán nem megerőltető számára. A fiam a billencsek fuvarszervezője, a vejem pedig a ponyvás és hűtős autóké. Kérdésére válaszolva igen, már dolgozunk rajta, hogy kft.-vé alakulva, a fiam irányításával folytassuk a munkát. Hamarosan ennek is eljön az ideje.

 

NÉVJEGY

Farkas Tiborné az érettségi után Szegeden, a postánál kezdett dolgozni pénztárosként, később valutapénztárosi végzettséget is szerzett. A posta után a helyi Kéziszerszámgyárban volt pénztáros, majd értékesítési előadó. Miután Kiskundorozsmára költözött a családjával, a József Attila Termelőszövetkezet pénztárosa lett, a TSZ 1996-os felszámolásáig. Előre látva a szövetkezet jövőjét, már két évvel korábban elvégezte a fuvarozóvállalkozói tanfolyamot, és egyéni vállalkozóként – amire a mai napig büszke – belevágott a szakmába. Huszonhetedik éve a hazai közúti fuvarozási piac szereplője, a NiT Hungary Csongrád-Csanád megyei küldötte, és bár a világjárvány okozott némi nehézséget, bízik abban, hogy szebb napok várnak a vállalkozására.

 

Dékány Zsolt