Nem túl kicsik a nagy üzletekhez, és nem túl nagyok a kis üzletekhez – beszélgetés Happ Olivérrel, a HAPP Fuvarozó és Szállítmányozó Kft. ügyvezető igazgatójával

Nem túl kicsik a nagy üzletekhez, és nem túl nagyok a kis üzletekhez – beszélgetés Happ Olivérrel, a HAPP Fuvarozó és Szállítmányozó Kft. ügyvezető igazgatójával

A fennállásának 30. évfordulóját idén ünneplő, Veszprém megyei, márkói családi vállalkozás életében tavasszal zárult le a generációváltás, miután az alapító Happ János öt éve visszavonult a napi operatív munkából, és ettől az évtől végleg átadta a stafétát fiainak, Krisztiánnak és Olivérnek. A testvérek tulajdonostársak, de míg előbbi a műszaki vonalat viszi, továbbá az autók eladásáért és vásárlásáért felel, Olivér ügyvezető igazgatóként irányítja a nemzetközi és belföldi közúti árufuvarozással, valamint raktározással is foglalkozó cég működését. Nem kisebb célt tűztek maguk elé az elkövetkező 3 évre: bekerülni a magyar közúti fuvarozói toplista 10 legjobbja közé 9–10 milliárd forintos éves forgalommal.

– Jelenleg a 61. helyen állnak a 3,2 milliárd forintos tavalyi teljesítményük alapján. Hogyan tervezik elérni az ambiciózus középtávú célt?

– Idén már 4,5 milliárd forintos forgalomra számítunk, jelentős, csaknem 50 százalékos bővüléssel az előző évi árbevételhez képest. Organikusan növekszünk: a meglévő ügyfeleink egyenként is bővülnek, és új megbízókat is szerzünk folyamatosan, miközben a két irány kölcsönösen erősíti egymást. Korábban a mostaninál sokkal nagyobb hangsúlyt fektettünk a nemzetközi fuvarozásra, ami ma is domináns üzletágunk, de pár éve elindítottuk mellé a dedikált belföldi áruszállítási tevékenységünket is; e két szolgáltatás is húzza egymást. A márkói székhelyünk mellett már nyitottunk új telephelyeket Budapesten, Sárváron és Lébényben, de a veszprémi és nyugat-magyarországi régión túl országos lefedettségre törekszünk.

– Milyen szegmensekben aktív a közúti fuvarozó tevékenységük?

– A most 110 járműves, jellemzően ponyvás flottánkkal nagyon széles a szolgáltatási palettánk: alapvetően normál kereskedelmi árut (szárazáru, elektronikai és autóipari termékek) fuvarozunk a nemzetközi színtéren és belföldön komplett és részrakományok, gyűjtő- és expresszjárati formában, de foglalkozunk hűtött és nagy értékű áruk, valamint hulladék szállításával is. Főként a nyugat-európai országokba – német, olasz és francia viszonylatokra – járunk Magyarországról, de napi 10–15 járatot indítunk Ukrajna felé is; kabotázst ritkán végzünk. A szállítási piac szinte minden igényét saját magunk is ki tudjuk elégíteni, de alvállalkozókkal is dolgozunk, különösen a jelenlegi kapacitáshiányos időkben. A flottánk egyharmada furgon vagy kistehergépjármű, a kétharmada pedig 24 tonnás nyerges. Az eszközállományt folyamatosan, 3–5 évente cseréljük, többnyire a flotta 20 százalékát váltjuk le egy esztendőben. Most éppen csaknem ennyivel bővülünk is, ugyanis meggyőződésem, hogy amelyik cég nem fejlődik, az éppen visszafejlődik. Úgyhogy miután sikeresen lezártuk a generációváltást, már nincs akadálya annak, hogy olyan léptékben fejlődjünk, amilyen mértékben elképzelem. A januárra immár 120 autósra bővülő flottánk szintén záloga az említett ambícióink elérésének.

– Hogyan üzemel a másik üzletáguk, a raktározás?

– 2010-ben, amikor elkezdtem teljes állásban dolgozni a családi vállalkozásban (ld. keretben, a 9. oldalon. A szerk.), az volt az első „vizsgamunkám”, hogy létesítsünk egy logisztikai raktárat itt, Márkón. Az első, 5 ezer négyzetméteres csarnokot 2012-ben adtuk át, azóta már 15 ezer négyzetméterre nőtt a raktározási kapacitásunk 12 méter magas, polcos helyiségekben. Ezen a fronton is éppen most indítottunk el egy újabb beruházást ugyanitt, így jövő júliustól már 20 ezer négyzetméteren szolgálhatjuk ki a megbízóink tárolási igényeit.

– Mit tart a társaság sajátosságának a piacon?

– A versenyelőnyünk egyértelműen a méretnagyságunk: nem vagyunk túl kicsik a nagy üzletekhez, és nem vagyunk túl nagyok a kis üzletekhez. Számos kkv-partnerünknek, manufakturális jellegű ügyfelünknek szolgáltatunk heti egy-egy rakodással, jó minőségben, aminek a magasabb árát meg is fizetik, ugyanakkor a volument adó multinacionális megrendelőink részére is le tudunk bonyolítani bármit az említett flottamérettel. Ami az üzletszerzést és az operatív fuvarszervezést illeti, még nem olyan nagy a szervezetünk, hogy egy-egy döntéshez, azok előkészítéséhez heteket kelljen várni. Nagyon közvetlen kapcsolatot tartunk az ügyfeleinkkel, a 140 fős csapatunkból 30-an vagyunk az irodában, így napi szinten együtt tudok lélegezni a céggel. A szolgáltatás minőségére és a megbízhatóságra kiemelt hangsúlyt fektetünk, ezt meg is fogalmaztuk küldetésként. Ez például abban ölt testet, hogy hetente értékelést kérnek a csoportvezetőink és havonta a felsővezetőink a fő megbízóinktól akkor is, ha az efféle visszacsatolás egyébként náluk nincs bevezetve rendszerszinten. Ezeken az egyeztetéseken mint tulajdonos is részt veszek, hogy rajta tarthassam a kezem a folyamatok pulzálásán.

– Mennyire nehéz most megfelelő munkaerőt találni?

– Számunkra most szinte ez az egyetlen komolyabb kihívás a közúti fuvarpiacon – a Brexit, az AdBlue és a Mobilitási Csomag slágertémái mellett –, sőt, talán már a járvány előtti szintnél is aggasztóbb a helyzet. Én legalábbis azt tapasztalom, hogy most még nehezebb sofőrt találni, és egyre kevésbé értem, hogy a szakmai érdekképviseleti szervezetek miért nem tudják kilobbizni a megoldásként vázolt állami gépjárművezető-képzést. Célszerű lenne például már középiskolás korban szervezetten lehetővé tenni a C-kategóriás jogosítvány és mellette akár targoncavezetői vagy raktárosi képzettség megszerzését is, megfelelő utánpótlással lefedve így az ellátásilánc-folyamatok egészét. Elsősorban az új beruházások és a flottanövekedés keltette munkaerő-bővítést nehéz megoldanunk, a toborzás folyamatos nálunk, noha az aktuális létszámokat tudjuk tartani, és nem jellemző nálunk a fluktuáció. A flottánk új, az autók szépek és kényelmesek sofőrszemmel, úgyhogy mondhatom, szeretnek nálunk dolgozni. Nagyon erős a csoportvezetői rétegünk, szoros kapcsolatot tartanak velük, odafigyelünk a kéréseikre, nem rendszámként tartjuk nyilván őket. Azzal próbálunk enyhíteni a gondokon, hogy segítjük a munkatársak képzését. A gyártók által dedikált vezetési tréningekre elküldjük őket, miként az irodában dolgozókat is képezzük csapatépítő oktatási tréning keretei között például asszertív kommunikációra. A B-kategóriás jogosítvánnyal vezethető furgonokra kerülő kollégáknak kifizetjük a magasabb kategóriát, és ők jellemzően a cégnél maradnak. Aki két-három hónap után megtelepszik a furgonon, és tetszik neki ez az életmód, az jellemzően hosszú időre nálunk marad. Fontosnak tartom kiemelni itt, hogy a cég hétköznapi sikerei és az évről évre való növekedése a munkatársaim és a családom nélkül nem valósulhatna meg, azok oroszlánrésze a kollégáim munkájának és a családi háttértámogatásnak köszönhető. Ebből kifolyólag nagy hangsúlyt fektetünk a csapatépítésre: a főző- és futóversenyeken, a biciklitúrákon összekovácsolódik a közösség, és nyertünk már szerethető munkahely díjat is. Az sem véletlen, hogy amíg mások az otthoni távmunkát részesítették előnyben a tavalyi korlátozások idején, mi inkább váltott műszakban láttuk el az irodai feladatokat is.

– Az Önök számára kisebb, említett szakmai kihívásokkal hogyan küzdenek meg?

– Mi régen sem kedveltük az angliai piacot, meg most sem. Nyilván nem utasítjuk vissza azon ügyfelünk ez irányú megbízását, akinek más viszonylatokon is fuvarozunk, de nem errefelé keressük a bővülési lehetőségeket. Az AdBlue-t illetően betáraztunk 1,5 havi készletet, hogy ne érezzük meg az átmeneti ellátási zavarokat; majd meglátjuk, ez mire lesz elég. A Mobilitási Csomagban szereplő 45 órás pihenőkre egyébként is hazahozzuk a gépjárművezetőinket és az autókat is, így ez az intézkedés minket nem hoz lázba. A furgonok 2025-ben bevezetendő tachográfja fog érinteni minket, az viszont annyira távoli még, hogy nem most foglalkoztat bennünket. Más megközelítésből nézve a fuvarpiac mindig is egy olyan pálya volt, ahol soha nem volt könnyű; túlkínálat jellemzi a fuvarozói oldalt. Azok a társaságok azonban, amelyek az elmúlt éveket átvészelték, változatlan névvel és adószámmal, hozzászoktak a versenyhelyzethez. Azt gondolom, hogy aki megél ezen a piacon több évtizedet, az hozzá van szokva, hogy sosem lesz könnyebb.

– Személy szerint mi tartja akkor ezen a pályán?

– Szeretem ezt a szakmát, mert még mindig olyan nyuszikat lehet előhúzni a kalapból, ami változatossá teszi a mindennapjainkat. A munkát levezetendő a szabadidőmet triatlonozással töltöm, háromszoros Ironman vagyok. A sportban megtapasztalt intenzív kitartás nagyon sokat ad a mindennapi munkámhoz, onnan tudok erőt meríteni a folytatáshoz akkor, amikor mentálisan elfáradok, és azt érzem, hogy nincs tovább. Hiszen mindig kiderül: ez még csak az első holtpont volt, és hol van még a negyedik…?

– Hogyan festenek a terveik?

– A terveink között szerepel a meglévő 3 új telephelyünk bővítése, és szeretnénk diverzifikálni is az ingatlan-portfóliót: a raktárcsarnok-építéseinket is kiterjeszteni országosan, Márkón túl. A vállalkozásunk alapvetően mindig is önerőből fejlődött, külső finanszírozást alig vettünk igénybe, mindig visszaforgattuk a nyereséget; ebben a szellemben folytatnánk továbbra is. A szervezetünket illetően most a vállalkozás és a vállalat határán vagyunk, ezt az egyensúlyt és a cég családi jellegét mindenképpen meg szeretnénk őrizni. Természetesen a növekedés a cél, de hosszú távon sem akarunk túl nagyokká válni; inkább kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy megőrizzük a családi vállalkozásunk közvetlen és segítőkész hangulatát, mert ebben a közegben tudjuk kihasználni az ebben rejlő személyes, közvetlen kapcsolattartási lehetőségeket. Nemrégiben született meg a kisfiam, úgyhogy megvan az utánpótlás. Remélem, hogy folytatódik a családi hagyomány, és további generációkon átívelő lesz a Happ Kft. története.

 

NÉVJEGY

Happ Olivér (35) kisgyermekkora óta úgy nevelkedett, és ő maga arra készült, hogy valamikor egyszer ő viszi majd tovább a családi vállalkozást. A középiskolai, majd felsőfokú tanulmányait is ennek jegyében folytatta: közlekedésüzemvitel-ellátó technikus a szakmája, később, 2009-ben általános közgazdász végzettséget szerzett vállalkozásszervező szakirányon. Édesapja végigjáratta a ranglétrát a cég berkein belül: diákéveiben inaskodott az autószerelők mellett a műhelyben, a B-kategóriás jogosítvány megszerzése után furgonnal vitt fuvarokat, és amikor leérettségizett, fokozatosan betekintést nyert az irodai munkába is. A diploma megszerzése után, 2010 elejétől dolgozik főállásban a Happ Kft.-nél. A fuvarszervezésen kezdett, és lépésről lépésre vette át a különböző feladatokat. Március óta a családi vállalkozás ügyvezető igazgatója.

 

CÉGNÉVJEGY

A Happ Kft. története 1991-ben kezdődött, a Veszprémtől tíz kilométerre lévő Márkó községben, Happ János nappalijában. A rendszerváltás környékén, amikor megnyíltak a lehetőségek saját vállalkozásba kezdeni, egy családi összefogással vásárolt Avia teherautóval kezdte el a nemzetközi árufuvarozást a töltőállomás-kezelői munkája mellett. Az első fuvarokkal az akkor Magyarországra települő multinacionális vállalatok bízták meg Happékat. Egy olyan elektronikai társaságnak vitték az első szállítmányt, amely a mai napig ügyfelük, sőt stratégiai partnerük. A jó áron végzett, megbízható munka híre egymás után hozta az ügyfeleket, úgy, hogy nem is reklámozták a cégüket. Amikor már 4 autójuk volt, az állását is otthagyta az alapító, és már csak a vállalkozásban dolgozott. 2003-ban, amikor a fuvarozójárművek számát még korlátozták Magyarországon, már 2 teherautó vásárlására nyertek engedélyt. Míg korábban kisautóval expresszszállításokat végeztek, a 2004-es uniós csatlakozáskor, a kötelező tevékenységi engedély megszűnése után vették meg az első nyerges kamionjukat, és akkor ezt az üzletágat is elkezdték fejleszteni és építeni. Ma 110 autós flottával, 4 telephelyen, 140 fővel szolgáltatnak a nemzetközi és belföldi közúti árufuvarozási, valamint néhány éve a hazai raktározási piacon is. A tavalyi árbevételük csaknem 3,2 milliárd forint volt, az idei forgalom várhatóan 4,5 milliárdra növekszik.

 

Varga Violetta