A kiskunfélegyházi Rollsped Kft. 25 évig nemzetközi fuvarozással foglalkozott, majd 2018-ban elindult a belföldi raklapterítő szolgáltatásuk, később a raktárlogisztikájuk. A két utóbbi szegmens ma már több mint 20 százalékkal járul hozzá a cég összbevételéhez, ami Szűcs-Szabó Sándor szerint még bőven növelhető, hiszen „a vállalkozó legyen optimista”!
– Miért döntöttek a portfólióbővítés mellett?
– Csak nemzetközi relációra volt igény a piacon 2,5 évtizedig, mindazonáltal a több lábon állásra építő cégfilozófia egyértelműen bizonyította életképességét, számos esetben ez a modell lendített túl egy-egy vállalkozást a nehezebb időszakokon. A Rollsped folyamatosan fejlődött az elmúlt évtizedekben, akkor is, amikor csak a nemzetközi fuvarpiacon volt jelen, mégis úgy gondoltam 2018 táján, hogy belevágunk a belföldes logisztikába, és megpróbáljuk megvetni a lábunkat a raklapos fuvarozás világában is. Kicsit én is meglepődtem, amikor megtapasztaltam, hogy bár ez is fuvarozás, mégis mintha egy másik szakma lenne, teljesen más gondolkodást kíván a vállalkozóktól, technikákban és szervezettségben is számos különbség van a két iparág között. Sokat segített a „tanulásban” a Palletways-hez történő csatlakozás, ami lényegében elindított azon az úton, hogy egyszer majd a raktárlogisztikát is felvegyük a szolgáltatásaink közé. Két éve elkészült a 2500 négyzetméteres logisztikai csarnokunk, 700 négyzetméteres crossdock területtel, ahol egy oktatótermet is kialakítottunk, amely a különböző képzéseknek, illetve nagyobb rendezvényeknek ad helyet. Jelenleg az egyik fontos feladatunk a raktározási tevékenység felfuttatása.
– A Palletways-konstrukció hogyan működik?
– Amikor kezdtem speditőröket bevonni a nemzetközi fuvarozásba, akkor jött a lehetőség egyre több belföldes munkára is. Kicsit elmélyedve e téren azt tapasztaltam, hogy a raklapos fuvarozás igazából nincs jól megszervezve országos szinten. Ebben megerősített a Palletways, amely épp ebben az időszakban alakította ki az egész országot lefedő hálózatát, amely akkor 16 fuvarozócégből állt, és a Rollspeddel mi lettünk az egyik depó. A konstrukció lényege, hogy ha bárhol az országban délelőtt 11 óráig megrendelnek egy raklapnyi árut, azt a másnap valamelyik depóból induló terítőjárat egészen biztosan ki is szállítja. Azóta bővült az általunk kiszolgált terület, előbb Csongrád-Csanád, majd Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét vettem át, illetve Békésnek a 44-es úttól dél felé eső részeit – a többi a debreceni kollégához tartozik –, így most Bács-Kiskunnal együtt 3,5 vármegyét látunk el emelőhátfalas autókkal. A szolgáltatás zökkenőmentes, Kiskunfélegyháza logisztikai szempontból nagyon jó helyen fekszik, mert minden hozzánk tartozó régió nagyjából 100 kilométeres körzeten belül van, amit az ötletgazda kiemelt szempontként kezel.
– Kellett fizetni a hálózathoz történő csatlakozásért?
– A Palletways a licencet biztosítja, amiért a tagok díjat fizetnek. Munkát nem adnak, a depók feladata megszerezni a raklapos árut igénylő ügyfeleket. A csatlakozás 3–4 évig csak vitte a pénzünket – a raklapterítés nem számított újdonságnak, természetesen volt és van is konkurencia –, ennyi idő kellett ahhoz, hogy meglegyen a kellő volumen és nyereséget termeljen a szolgáltatás. Jelenleg naponta átlagosan 300 raklapot mozgatunk, de vannak napok, amikor 400–500-at is. Emlékszem, a legelső napon mindössze 3 raklapot szállítottunk, úgyhogy időt és energiát nem kímélve kerestük a leendő ügyfeleket. Azóta egyébként más cégeknek is fuvarozok belföldön, de a Palletways hálózata szervezettségben és informatikai háttérben sokkal jobb, mint a többieké. Itt komoly havi mérőszámok jelzik, hogy melyik depó hogyan teljesített.
– Milyen áruféleségeket és mekkora flottával szállítanak?
– Úgy hirdetjük magunkat, hogy raklapos fuvarozást vállalunk, tehát minden árut, ami raklapon van, tudunk szállítani 16–17 emelőhátfalas autóval és 3–4 furgonnal, a játékautótól a takarmányig, az autóipari alkatrésztől a víztartályig, hogy csak néhány termékkört említsek. Ezenkívül van 4–5 gerincjáratunk, amelyek a biatorbágyi központi elosztóbázisra szállítják a saját régiónkban felvett, de az ország másik részébe címzett árut, illetve ott fölveszik azokat a raklapokat, amiket pedig nekünk kell teríteni a hozzánk tartozó területeken. A Palletways egy nemzetközi hálózat, így nekünk is vannak uniós tagállamokban mozgó gerincjárataink – Spanyolországtól Németországig, Olaszországtól Ausztriáig és Csehországig –, de a fuvarfeladatok túlnyomó többségét, körülbelül 90 százalékát belföldön teljesítjük.
– Megérte belefogni?
– Összességében a raklapterítés sokkal melósabb ugyan, mint a nemzetközi fuvarozás, de egyáltalán nem bántam meg, hogy belevágtam. Ma már kifejezetten jövedelmező üzletága a cégnek: tavaly 700–750 millió forintos árbevételt ért el, ami az összforgalmunk 15–17 százaléka. Nem mellesleg a nemzetközi fuvarozás hosszú ideje gondokkal küzd, már csak ezért is jó, hogy több lábon állunk. A szakma jelenleg 6–7 százalékos árréssel dolgozik, ami idén várhatóan tovább zsugorodik. Sajnos a belföldes logisztikában is nagyon nehéz díjat emelni, messze nem tudjuk 100 százalékosan áthárítani a költségeket a megbízókra. A raklapos szegmensben ugyanakkor növelhető az árrés, hiszen ha egy autó nem 5 raklappal megy el ugyanarra a körre, hanem 10-zel, máris gazdaságosabb a fuvar.
– Mióta foglalkoznak raktárlogisztikával?
– A raktárlogisztikába való belépés lényegében a belföldi logisztika továbbgondolása: jöttek olyan megbízók, akik nemcsak 2–3, hanem 2–3 kamionnyi raklap szállítását igényelték, ráadásul folyamatosan. Ekkora árumennyiség tárolásához pedig raktár kell! Fel szeretném futtatni ezt a tevékenységi kört is. Általában 600–700 raklap van a raktárban, de 2200-at tudok tárolni, tehát ha 3–4 partnerünknek raktárlogisztikai szolgáltatást is tudunk nyújtani, azzal már lefedhető a csarnok kapacitása. A recessziós helyzetnek köszönhetően ez az üzletágunk jelenleg takaréklángon ég, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy egy éven belül tele lesz a raktár.
– Mekkora ügyfélkörnek szolgáltatnak?
– A nemzetközi fuvarozásban nagyon stabil a többezres megbízói kör, sokukkal 10–20 éves együttműködés fűz össze. Az egyik legnagyobb partnerünk a kecskeméti Mercedes gyár, amit 30–35 autóval szolgálunk ki, míg a flotta másik fele egyéb megbízóknak dolgozik, szintén hosszú ideje jó munkakapcsolatban. Persze volt olyan ügyfelünk, aki elment tőlünk, de vissza is jött. Pont a múlt hónapban ketten is kipróbáltak más fuvarozót, akik alacsonyabb árat ajánlottak. Néhány nap múlva hívtak, hogy a jövőben mégis velünk szeretnének dolgozni. A nemzetközi viszonylatokban sok cég tud jól fuvarozni, de igazán magas minőségű szolgáltatást, megbízhatóan és hosszú távon jóval kevesebben képesek nyújtani. Ettől függetlenül nem dőlhetünk hátra, mert erős konkurenciaharc jellemzi a fuvarpiacot, és mindig vannak olyan megbízók, akiknek csak az ár számít, a minőség másodlagos. Ha náluk labdába szeretnénk rúgni, akkor be kell szállni az árversenybe, de arra természetesen odafigyelünk, hogy önköltségi díjszint alá még véletlenül se menjünk. A belföldes szegmensben 6 év alatt a nulláról sikerült felépíteni egy 400–450 cégből álló ügyfélkört, de ebben látok még potenciált.
– Mi jelenleg a legnagyobb kihívás a fuvarpiacon?
– Az egész Európára jellemző recesszió nem kedvez a logisztikai vállalkozásoknak, ezt mindannyian érezzük. Ha újra fejlődési pályára áll a gazdaság, az lendületet adhat a nemzetközi fuvarozásnak, de szerintem ez leghamarabb 2026 I. negyedévére várható. Az idei évünk még biztosan nehéz lesz, ezért arra törekszünk, hogy megtartsuk a megbízókat, ne dolgozzunk veszteségesen és tartsuk fönn magunkat. Ennek egyáltalán nem mond ellent, hogy a jelenlegi 65 darabos nemzetközi flottát szeretném 70-re feltornászni év végéig. Gyakran hangoztatom, hogy a vállalkozó legyen optimista! Azért akarok növekedni, hogy amikor tényleg beindul az európai gazdaság – és ebben nagyon bízom –, már készen álljunk a szállítási igények kielégítésére. Kísérleti jelleggel a közeljövőben felveszünk 4 harmadik országos gépkocsivezetőt, mert a várható konjunktúra idején nagyon komoly kihívást jelent majd a gépkocsivezető-állomány biztosítása. Nagyon büszke vagyok mind a nemzetközi, mind a belföldi fuvarozásban, logisztikában dolgozó kollégáimra, akik a nehézségek ellenére jól irányítják és lendületben tartják a céget, illetve azokra is, akik a hátteret biztosítják, beleértve a gépkocsivezetőket is.
– A szakmában 34 éve dolgozik. Meddig szeretné csinálni?
– Néhány éve már gondolkodom az utódláson. Mivel a fuvarozás egy férfias szakma, a vejemet tudnám elképzelni a Rollsped következő vezetőjének, aki tovább viszi, amit három évtized alatt fölépítettem. Pénzügyi és logisztikai végzettséggel rendelkezik, egyetem után egy multinál volt vezető beosztásban. Őt emberileg és szakmailag is alkalmasnak látom, hogy évek múltán átvegye majd a céget. Idén június 1-jétől kezd teljes állásban nálunk dolgozni. Kell a fiatalos gondolkodás, mert a digitalizáció, a mesterséges intelligencia komoly kihívásokat támaszt a logisztikai szektorban is. Az a vállalkozás, amelyik nem tud haladni a technikai fejlődéssel, óhatatlanul versenyhátrányba fog kerülni. Láttam már egy-két cégnél generációváltást, ők jó példát mutattak, hogy hogyan kell ezt ügyesen csinálni. A vejem egyszer azt mondta, hogy kihívásokat szeretne. Hát – válaszoltam neki –, a Rollsped reménybeli vezetőjeként abban nem lesz hiány. De ez még odébb van; folyamatában szeretném átadni a cégvezetést, megőrizve a kollégáim és a családjaik egzisztenciális biztonságát.
NÉVJEGY
Szűcs-Szabó Sándor gépészeti szakközépiskolában érettségizett. Édesapja a kiskunfélegyházi termelőszövetkezetben volt gépkocsivezető, így az autók között cseperedett föl, innen a gépjárműveknek és magának a fuvarozásnak a szeretete. Kecskemétre, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolára felvételizett, de 1,5 év után abbahagyta a tanulmányait: annyira vonzotta a fuvarozás, hogy nem tudta komolyan venni a főiskolát. Immár 34 éve a szeretett szakmájának él, és amellett, hogy a saját vállalkozását irányítja, érdekképviselői munkát is vállal: a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete Árufuvarozó Tanácsának tagja.
CÉGNÉVJEGY
A Rollsped Kft. 1992. november 1-jén alakult. Az elnevezés első fele a Rolling Stones nevéből jön – a tulajdonos egyik kedvence a zenekar –, a másik pedig a spedíció rövidített változata. A Rollsped tehát kissé szabadon gördülékeny fuvarozást, fuvarszervezést jelent. A cég töretlenül fejlődött, és bár a 2004-es európai uniós csatlakozás némileg megtörte a lendületet, a stabil megbízói körre épülő üzletpolitika és a minőségi szolgáltatás átsegítette a vállalkozást a nehézségeken. A 2008. évi gazdasági világválságot és legutóbb a világjárványt szintén ennek köszönhetően „győzték le”. 2014-ben vették birtokba az uniós pályázati forrásból és önerőből kialakított, saját tulajdonú telephelyüket a volt kiskunfélegyházi laktanya területén, ahol vadonatúj irodaház, kamionszerviz és -mosó is helyet kapott. A hazai fuvarpiac stabil szereplője 4 milliárd forintot meghaladó árbevétellel 95 járművet tart üzemben, és 120 alkalmazottat foglalkoztat.
Dékány Zsolt
