NavigátorVilág – Vasúti fuvarozás online konferencia

„Nekünk válság kell…” – interjú Szabó Györggyel, a Prevost Hungária Kft. CEO-jával

„Nekünk válság kell…” – interjú Szabó Györggyel, a Prevost Hungária Kft. CEO-jával

Bár a Prevost Hungária fontos üzleti partnereinek, a nagy légitársaságoknak csökkent a forgalma, ezt a kiesést pótolta a társaság más, a járvánnyal összefüggésben a piacon megjelenő üzletekkel, és ma nagyobb szállítási teljesítményeket tud felmutatni, mint az egészségügyi veszélyhelyzet előtt. „Ahol válság, ott lehetőség” – hangoztatta lapunknak Szabó György cégvezető, aki szerint mindenből lehet előnyt kovácsolni. Nézzük, hogyan élt a vírusjárvány adta lehetőségekkel Magyarország egyik legnagyobb közúti fuvarozó vállalkozása!

– A 2008–2009-es gazdasági világválság mennyiben volt más, mint a jelenlegi vírusjárvány?

– A jelenséget körülvevő, azt gerjesztő kommunikáció más, tartalmát, hatásait tekintve azonban elég sok a hasonlóság. Annyiban feltétlenül, hogy mi abból is jól jöttünk ki, és ebből is profitálunk. Ha nem kell ezt restellni, és nem illik véka alá rejteni, akkor én merem vállalni, hogy jót tett nekünk ez a megpróbáltatás, ami nem öl meg, az megerősít alapon.

– Mikor kezdték tapasztalni a COVID-19 okozta veszélyhelyzet első jeleit?

– Az év eleje óta érezhető volt, hogy valami készül. Március közepén állítottuk fel a „válságstábot”, meghoztunk egy sor intézkedést, melyeknek köszönhetően meg tudtunk előzni minden, a járvánnyal kapcsolatos problémát. Több mint 80 oldalas, home-office-szal kapcsolatos szabályzatra, védelmi felszerelésekre és egyéb részletekre kiterjedő munkaügyi utasítást dolgoztunk ki. Ezzel egy időben felpörgettük a belső kommunikációt, éreztettük a kollégákkal, hogy minden messzemenően adott a biztonságos munkavégzéshez. Sikerült konszenzust elérni a tekintetben is, hogy bátran vállalni kell a kockázatot.

– Miként írta felül a járvány az idei célkitűzéseiket?

– A nagyon jó 2018-at követő, már a lassulás jeleit hordozó 2019 után úgy terveztük, hogy szintet tartunk és kivárunk 2020-ban. A járványnak köszönhetően most, csakúgy, mint 2009-ben, megint nagyot tudunk lépni. Most jött el a bővülés, a piacszerzés ideje. Ez azért is lehetséges, mert nyitottabbá vált a munkaerőpiac. A járvány megrostálta a fuvaros társadalmat, a dolgozók ösztönösen érzik most, hogy kiben bízhatnak. Nekünk ez kiváló lehetőség a humán erőforrás frissítésére, bővítésére.

– A mostani kihívások nyomán kellett-e változtatni az üzletpolitikán?

– Bár a fő tevékenységünk a légi árufuvarozás, portfóliónk kellően változatos a nagy értékű és különleges kezelést igénylő áruk piacán. A nagy légitársaságok – egyben a mi fontos üzleti partnereink – forgalma csökkent, de ezt a kiesést megfelelő erőfeszítések árán tudtuk pótolni más, a járvánnyal összefüggésben a piacon megjelenő üzletekkel. Ezek értelemszerűen a járvány által legérintettebb területekre irányultak, mint tudjuk: ahol válság, ott lehetőség. Más kérdés, hogy ezeket a rizikós munkákat megfelelő biztonsági intézkedések mellett vállaltuk. Részben ezeknek, részben az egyébként is fennálló bizalomnak és a jó közérzetnek köszönhetően dolgozóink döntő többsége bátran vállalta ezeket a feladatokat. Így aztán nem kellett állásdíjra küldeni senkit, sőt, bővítettük és folyamatosan bővítjük az alvállalkozói flottát, saját gépjármű-vezetői állományunk pedig régóta nem volt ilyen stabil és elégedett. Igaz, mi 2020-ban már a szakmai bérminimumot fizetjük, és ezen felül még egy alsó hangon 10 százalékos béremelést is bevállaltunk. Úgy tűnik, jól számoltunk: számíthattunk a magasan képzett, motivált és derűs munkaerőre a járvány idején, és még inkább most, amikor újraindul a piac.

– Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a magyar közúti fuvarozók: a járvány mellett az EU-s Mobilitási Csomag várható negatív következményeivel, továbbá az egyre erősebb keleti konkurenciával is fel kell venni a küzdelmet. Ez így egyszerre nem túl sok?

– Nem leszek népszerű azzal, amit mondani fogok, de én azt hiszem, hogy mindenből lehet előnyt kovácsolni. A könnyű munkafeltételek, a laza piac, a „hátszél” nem fejlesztenek szakmailag. Lustává, kényelmessé tesznek, ahogy Ady mondta: „nekünk Mohács kell…” A kemény piaci feltételek arra kényszerítenek, hogy folyamatosan fejlődjünk, növekedjünk. Arra sarkallnak, hogy egyre hatékonyabb rendszereket találjunk ki, igyekezzünk minél értékesebbé válni, az egyén és a csapat szintjén egyaránt. Igen, mindig vannak gondok, válságok. Amíg nagyjából egyformán sújtanak minden piaci résztvevőt egy adott ágazatban, addig az ilyen krízisek rostaként működnek. A természetes szelekció meg roppant fontos. Mi szeretjük a kihívásokat. Szeretünk tanulni belőlük. Azt valljuk, hogy az ember vagy nyer, vagy tanul. Ha mindig nyer, sosem tanul. És ez a tanulás, tapasztalatszerzés a siker kulcsa. Amíg tanulunk, addig haladunk, mozgásban vagyunk. Addig van értelme a munkánknak.

– Ez a hozzáállás elegendő a sikeres piaci működéshez?

– Egyrészt vannak a vállalkozás vezetésének örök szabályai. Ezeket ismerni és alkalmazni kell, nincs mese! A munkáját mindenkinek el kell végezni, legelsősorban a vezetőknek, és persze a hierarchia minden szintjén mindenkinek. Nem elég panaszkodni és külső okokra hivatkozni. Köztudott, hogy a problémákat megoldani vagy megosztani lehet. A megoldás mindig fárasztóbb, mint a panaszkodás. A közös kudarc könnyen válik egyfajta vallássá, az ember meg szereti a papi vagy akár a mártír szerepeket. Azt gondolom, hogy még mielőtt az önigazolást és a feloldozást hirdetnénk, próbáljuk inkább a megoldást keresni! Vállaljuk az ezzel járó erőfeszítéseket, a megfelelő „inputot”, bízva abban, hogy ha kellő hittel és tehetséggel fektetünk energiát a vállalkozásba, annak automatikusan meglesz a haszna, értelme! De ne feledjük: a sikernek meg kell fizetni az árát! Vagy előre, vagy utólag, de megúszni nem lehet. Ha előre fizetünk, kedvezményt kapunk. Ha utólag, akkor a kamattal is számolni kell. Ez van, ezt kell szeretni. És nem árt szeretni, ellenkező esetben áldatlan kínlódás lesz az egész.

– Másrészt?

– Számot kell vetni azzal, hogy a fuvarozási szakma paradigmaváltás előtt áll. Az a fajta áruszállítás, amit kizárólag az alacsony árfekvés indokol, a magyar fuvaros számára már nem lesz elérhető. Az más kérdés, hogy lesz-e ilyen fuvar egyáltalán. A magyar fuvarosnak a nagy értékű, különleges, igényes feltételrendszerű, extra hozzáadott értékkel fémjelzett szolgáltatások irányába kell elmozdulnia a túlélés érdekében. A „középszerűség olcsón” ma már nem egy járható út, hacsak nincs valamilyen piramisjáték-szerűség, vagy egyéb úri huncutság a háttérben. Aki nem tud felkészülni erre a minőségi váltásra, annak alighanem haláltusa lesz az elkövetkező időszak.

– Hogyan alakultak a szállítási volumenek a Prevost Hungáriánál?

– Mára már jócskán meghaladtuk a veszélyhelyzet előtti teljesítményeinket. A nagy feladat most az, hogy a rendszereinket alkalmassá tegyük a többletforgalom megfelelő színvonalú integrálására, hogy ne veszítsük el a járvány alatt megszerzett új üzletfeleket akkor, amikor a régiek menetrend szerinti fuvarfeladatai visszatérnek. Ehhez kell a csapat motivációja. Az, hogy sikerrel vettük az első járványakadályt, önbizalmat ad, ez pedig lendületet. És ha van lendület, nincs az az akadály, amitől megtorpannánk. Ahol lendület, ott derű. Kérdés, hogy a siker okozza a derűt, vagy a derű kell a sikerhez. Nekünk mindenesetre nincs okunk a panaszra.

– Mennyi időre van szükség ahhoz, hogy az európai és benne a hazai közúti fuvarozás ismét erőre kapjon?

– A kérdés inkább az, hogy mennyire tudja összekapni magát a szakma a második hullám előtt. „Magas” körökben egyre többet hallani arról, hogy az igazi nagy járvány majd őszre várható. Mi azt is izgatottan várjuk…