A gyógyszerlogisztika „barnamezős terület”, ahol a legkorszerűbb automatizált raktártechnológia együtt él a papír- és Excel-alapú megoldásokkal. A digitalizáció akadálya e szegmensben is az adatok hiánya, de a szabályozók sem készültek fel maradéktalanul az elektronikus adatcserére. A gyógyszergyártás logisztikájáról Andó Gergely, lapunk szerkesztője beszélgetett (képünkön balról jobbra) Kardos Péterrel, az SSI Schäfer Systems ügyvezetőjével, Sztrapkovics Balázzsal, az INNOLOG Solutions ügyvezetőjével és Pál László Balázzsal, a Richter Gedeon Supply Chain Management vezetőjével kiadónk PharmaLog konferenciáján, május 22-én, a vecsési Epreskert Rendezvényházban.
– Kérem, mutassák be röviden a cégüket!
Kardos Péter (K. P.): – Az SSI Schäfer Systems szakterülete a raktárlogisztika automatizálása. Minden nagy magyarországi gyógyszergyártó céggel kapcsolatban vagyunk, feltérképezve és kiszolgálva az igényeiket e téren.
Sztrapkovics Balázs (Sz. B.): – Az INNOLOG Solutions logisztikai láncok tervezéssel, fejlesztésével, tanácsadással és szakmai támogatással foglalkozik. Ebbe a gyártáshoz szükséges anyagok beszállításától a disztribúciós járatok optimalizálásáig a teljes folyamatot beleértjük. A tevékenységünk nem kizárólag a gyógyszeriparra koncentrálódik, de nagyon jelentős részarányt képviselnek a hazai gyógyszeripari nagyvállalatok az ügyfeleink között.
Pál László Balázs (P. L. B.): – A Richter Gedeont aligha kell bemutatni, én azonban csak 1,5 éve foglalkozom gyógyszeripari logisztikával, korábban az élelmiszeriparban, csokoládé- és kekszgyártás területen feleltem az ellátási láncért. A Richter egy vertikálisan integrált gyártó, így a hatóanyag-gyártástól egészen a forgalmazásig bezáróan vannak tevékenységeink. Magyarországon egyedülálló módon globális rendszerben működünk, több mint 50 országban van értékesítési irodánk, így minden kontinensre szállítunk valamit. Ehhez mérhető komplexitású a logisztikánk is.
– Mennyire érzi a gyógyszeripar a világgazdaság meglévő turbulenciáit?
P. L. B.: – A gyógyszeripar még az FMCG-szektorhoz képest is nagyon-nagyon szabályozott, így hiába érezzük a szakadásokat a logisztikai láncban, a többi céghez képest csak nagyon lassan tudunk változtatni rajta. Nem vehetünk bárkitől alapanyagot, és nem szállíthat nekünk bárki, bárhogyan. Olyan sajátos igényeket támasztunk a beszállítóink felé, amiknek nem sokan tudnak megfelelni, így nagyon ki vagyunk téve az ellátási láncok problémáinak. Nálunk 1–3 évbe is telhet egy beszállítócsere folyamata. Patikai termékhiány így is előfordulhat, ha valamelyik beszállítónál probléma lép fel, és nincsen tanúsított, alternatív beszállítónk. Emiatt a gyógyszeripar logisztikai költségérzékenysége picit gyengébb, mint más iparágaké: az ellátásbiztonság miatt nagyon figyelünk arra, hogy kifejezetten magas raktárkészletekkel dolgozzunk. Dorogon van a Richter legnagyobb hatóanyag-gyártó üzeme. A raktárában lehet látni 1–5 kg-os kis zsákokat is, egyenként 10 millió forintos értékben. Tehát nálunk van kis és nagy térfogatú, illetve értékű áru egyaránt. Nagyon fontos, hogy milyen partnerekkel dolgozunk együtt. A logisztikában elsősorban a saját leányvállalatunkra, a REFLEX Kft.-re építünk, ahol egy nagyon jól felkészült szállítmányozócsapat dolgozik, és mindent megtesznek azért, hogy a fuvarozás ne legyen a gyártás és az értékesítés szűk keresztmetszete. A Richter nekik köszönhetően a világjárvány miatti lezárások alatt is képes volt szállítani mindenhova, ami nem volt elmondható minden gyógyszergyártóról.
K. P.: – A logisztika kapcsán a jó partneri viszony valóban fontos, de a megfelelő technológia kiválasztása is az. Az automatizálás először a gyártáskiszolgálásban, elsősorban az alapanyagok gyártósorra juttatásánál kezdődött el. A hangsúly most helyeződik át a raktárakra és a komissiózásra. A cél az, hogy átmenetileg se alakuljon ki készlethiány, különösen olyan termékeknél, amelyeknek nincs helyettesítője. Ez az igény készletgazdálkodási oldalról menedzselhető, a leghatékonyabban automatizálás útján. Ez egy komoly kihívás a rendszerfejlesztők felé. A cégünk 70 országban áll a megbízóink rendelkezésére mindenféle megoldással, így magas minőséget tudunk kínálni a szolgáltatásokban és a technológiában is – figyelembe véve a helyi sajátosságokat.
Sz. B.: – A gyógyszeriparban a szabályozottság, illetve a rengeteg engedélyeztetési és egyéb folyamat miatt másféle, stratégiaibb gondolkodásra van szükség, mint más iparágakban. Van most egy gyógyszeripari raktárberuházás, amiben közreműködünk. Az építés és a technológia beszerelésének ideje jól tervezhető, de az engedélyek és tanúsítások beszerzésének időszükséglete nem. Eleve rendkívül bürokratikusak ezek az eljárások, több-kevesebb teszteléssel is járnak, integrálni kell az SAP-rendszerbe is a raktár nyilvántartását – ezek mind sokkal komplexebb folyamatok, mint mondjuk az élelmiszeriparban. Amikor ad hoc igény merül fel egy raktárra az FMCG-szektorban, akkor gyorsan keresnek egy megfelelőt a piacon, aláírják a szerződést, odaviszik a technológiát és az embereket, és máris üzemelhetnek. Itt erről szó sincs. A gyógyszeriparban évekre előre kell gondolkodni, és a többéves stratégiát folyamatosan aktualizálni kell a külső vagy belső körülmények változásakor. A gyógyszeriparra nagyon jellemző az, hogy egy-egy húzótermék teljesen meg tudja változtatni akár a logisztika jellegét is. Az egyik partnerünknél egy akvizíció folytán teljesen megváltozott a raktár kategóriája: előzőleg csak kis, darabos termékeket tároltak, most megjelentek melléjük az egész raklapos csomagolások is. Emiatt teljesen újra kellett gondolni a műveleti területeket és az árukezelési folyamatokat. A hosszú távra tervezés okán ezt időben megkezdték, mert könnyű kifutni az időből, és utólag már nehéz korrigálni.
– Hogyan teszi hatékonyabbá az automatizálás a gyógyszeripari folyamatokat?
Sz. B.: – A gyógyszeriparban a készletoptimalizálás terén az ellátásbiztonság minden más szempontot felülír. Emiatt e szolgáltatásunknak a gyógyszeriparban kevésbé van tere, mert itt zárójelbe teszik azokat a matematikai és optimalizáló modelleket, amik más iparágakban nagyon jól alkalmazhatóak. Holott az árukészleten a legnagyobb a lekötött tőke költsége – márpedig itt igazán nagy fajlagos értékű termékekről van szó! Ám az elmúlt évek megtanították a gyógyszeripart arra, hogy az ellátási láncokat ellenállóbbakká kell tenniük a külső hatások iránt – ennek pedig ára van. Azért vannak más precíziós területek (például az autóipar vagy más finommechanikai iparágak), ahol még a gyógyszeriparinál is szigorúbbak a logisztikai és automatizálási előírások. Ott már elsődleges szempont, hogy emberi erőforrást ki lehessen váltani. Nyilvánvalóan a nagyobb hozzáadott értékkel bíró területeken vezetik be először e rendszereket, így amikor e technológiák megjelennek a gyógyszerlogisztikában, már kipróbáltnak tekinthetőek, ismert a velük elérhető kiszolgálási pontosság és gyorsaság. Sokan még félnek az automata rendszerektől, pedig a karbantartást is beleértve 98–99 százalékos rendelkezésre állással dolgoznak, ami több, mint ami emberekkel elérhető.
K. P.: – Ha csak azért gondolkodik valaki automatizálásban, hogy létszámot takarítson meg, akkor Magyarországon jelen pillanatban ez még nem lesz megtérülő beruházás. Azonban felmerülhetnek más szempontok is: például a vagyonvédelem, hiszen a zárt rendszerben a készlet manipulálására nincs mód; vagy ilyen cél lehet a folyamatbiztonság is, ugyanis mindig a régebben betárolt készítményt szállítjuk ki, nem kell a dolgozókat ellenőrizni, számítani arra, hogy hibáznak a be- és kitárolás során, az egész folyamat egyszerűbben auditálható. Ha egyszer egy jó logika mentén felépült egy rendszer, akkor az biztosítja a folyamat megfelelő működését. Ehhez már nagyon sok megoldás áll rendelkezésre, nem csak néhány közül kell választani, kompromisszumot kötve. Ma már nem nagy, robusztus rendszerekben gondolkodunk a raktárlogisztikában sem, hanem kis részrendszereket kezdünk el automatizálni, és ezeket kapcsoljuk össze. Így könnyebb megtalálni azokat a megoldásokat, amelyek leginkább illeszkednek az adott folyamatokhoz.
P. L. B.: – Szerintem is érdemes automatizálni, épp azért, amit a kollégák előttem elmondtak. Egy nagy múltú gyártónál azonban a régi és új világ mindenképp találkozni fog. Vannak termékek, amelyeknél belefér az, hogy viszonylag lazább megtérülési korlátok mellett automata raktár épüljön, de a gyógyszeripar is egyre inkább figyel a megtérülésre, így cégen belül sem könnyű eladni az ilyen projekteket. Az FMCG-szektorban is csak azokat a sorainkat tudtuk automatizálni, amelyek folyamatosan mentek, és így gyorsabb megtérülés volt elérhető, mint ahol csak egy műszakban dolgozna az automata rendszer is. Az ellátásbiztonság igénye és a mesterséges intelligencia (MI) lehetőségeinek bővülése azonban előbb-utóbb az automatizálás felé terel mindenkit. Nagyon érdekel minket ez a téma, de nem sietünk vele.
Sz. B.: – A folyamatos termelés mellett akkor rentábilis az automatizálás, amikor új infrastruktúrát alakítanak ki. A legtöbb automatizált rendszer nagyobb térfogatsűrűségű tárolásra alkalmas, mint egy hagyományos rendszer, tehát ugyanazt a mennyiségű árut kisebb térfogaton tárolja. Így a magasabb technológiai költség nemcsak a munkabér-megtakarítással áll szemben, hanem az alacsonyabb bérleti díjjal is. Az automatizáláshoz és az MI használatához ugyanarra van szükség: adatra. Nagyon sokszor már a tervezési fázisban szembesülünk azzal, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű tisztított adat. Márpedig egy automatizált rendszerhez nagyon pontos adatokra van szükség. Az MI tanítható, ehhez jó minőségű adatokra van szükség, mégpedig sokra. E megoldás a logisztika több területén is hasznos lehet, de ahhoz adatok kellenek. Vegyük például a készletezést! Az MI használatához szükség van az időbélyegekre: mikor adták le a megrendelést, mikor érkezett be az áru, mennyi érkezett belőle. Ezeknek az információknak tűpontosan és valós időben rendelkezésre kell állniuk ahhoz, hogy el tudjuk kezdeni tanítani az algoritmust. Ez még nagyon kevés helyen áll rendelkezésre jelen pillanatban.
K. P.: – Nemcsak valós időben, hanem már jó előre tudnunk kell, hogy milyen adatokkal dolgozva tervezzük meg a technológiát. Minden egyes termékre, minden forgási sebességhez különböző technológiát kell alkalmazni, ami miatt általánosságban sem jelenthető ki, hogy egy ilyen rendszer megtérülési ideje 5 év feletti. Vannak olyan tárolótornyok, amelyek gyorsan forgó olcsóbb vagy lassabban forgó drága termékekkel vannak tele, és már 1–2 év alatt megtérülhetnek. Mindez tehát termék- és sebességfüggő. Összességében azt üzenem, hogy merjünk automatizálni, mert az hatékony, gazdaságos, és több értéket ad, mint a kézi árukezelési műveletek!
– A logisztika digitalizáltsága általánosan gyenge. A gyógyszeripar ebben jobban áll?
P. L. B.: – Véleményem szerint sajnos nem feltétlenül. A Richter esetében például ezen a téren még jelentős fejlődési lehetőségek vannak, ami talán sokak számára meglepő lehet. A rendszerben jelenleg még mindig jelentős a papíralapú adminisztráció aránya. Ennek egyik oka, hogy a gyógyszeripar jelenlegi működési környezete nem feltétlenül teremti meg a digitalizációs átállás azonnali kényszerét. Egy stabil termékportfólióval és erős tőkeháttérrel rendelkező vállalat esetében, amíg a piacra kerülő készítmények szabadalmi védettséget élveznek, kevésbé sürgető az ellátási láncok átszervezése, modernizálása. Tehát hiányzik a külső kényszer, de ettől még van igényünk az adatalapú döntéshozatalra, és az új rendszereinkben már megpróbálunk felzárkózni ebben a nemzetközi trendekhez. Épp van egy olyan sikertermékünk, aminek a szabadalma 5 év múlva le fog járni, így most nagyon erős a késztetés arra, hogy ezekben a dolgokban is lépjünk annak érdekében, hogy versenyképes áron tudjuk kínálni a terméket a jövőben is. Nagyon szeretném előre látni, hogy mikor fog érkezni egy adott áru, mert nem szeretjük, amikor 2 nappal a határidő előtt szólnak, hogy majd 1 hét múlva hozzák. Az efféle digitalizáció is hiányzik még. A Richter is úgy lett globális vállalat, hogy megvett külföldi cégeket. Ezzel nemcsak egy termék és annak gyártóhelye kerül át hozzánk, de az összes kapcsolódó rendszerük is. Így a szivárvány minden színével egyszerre kell dolgoznunk. Van olyan raktári lokációink, ami Excel-alapon működik. Amíg ezt nem egységesítjük, addig teljesen mindegy, hogy a szolgáltató partnereink tudnak-e digitális adatot fogadni, elektronikus fuvarlevelet kezelni. Fantasztikus, hogy az idő minden pillanatában tudhatnánk azt, hogy hol és milyen hőmérsékleten tartózkodik éppen a termékünk – ezt a technológia ma már lehetővé teszi –, csak nem tudjuk egyik rendszerünkbe sem integrálni ezeket az adatokat. A következő évek nálunk még arról szólnak, hogy a széttördelt rendszereinket egy integrált struktúrába ültessük át.
– A logisztikától is egyre inkább elvárják a karbonsemlegességet. A gyógyszeripart is foglalkoztatja ez a kérdés?
P. L. B.: – Igen, minden tekintetben napirenden van. Gyártóvállalatként nagyon sok energiát használunk fel, ezért nem a logisztika az első terület, ahová a karbonsemlegesség okán nyúlt a cég, hanem például a gőzelőállítás. E témának nálunk több szintje van, és most értünk el oda, hogy már logisztikai aspektusokkal is foglalkozunk.
Sz. B.: – Előtérbe került a fenntarthatóság és a környezetvédelem kérdése, de a profitorientált vállalatok szeretnék ezt oly módon megvalósítani, hogy a fejlesztések költségcsökkentéssel is járjanak. Erre leginkább a disztribúció területén van esély, például a járatok útvonalának újragondolásával. Magyarországon nagyon jellemző a járatok teljesen kézi tervezése, így ebben nagy tartalékok vannak. Szoftveres tervezéssel a megtett kilométerben akár 30 százalékos megtakarítás is elérhető. Kézi tervezéssel szinte kezelhetetlen, hogy elektromos járművek is vannak a hagyományosok mellett, márpedig mindegyik járműtípusnak más a költségszintje, más a gazdaságossági inflexiós pontja. Egyre inkább otthon kell lennünk az energetikában is: egy új raktár tervezésekor már az is szempont, hogy milyen akkumulátor van a targoncában, milyen hozzá a töltőberendezés, hogyan alakulnak a töltési ciklusok, hogyan simítható ki az energiafogyasztási csúcs. Ez nem klasszikus logisztikai ismeretet igényel, egy teljesen más iparág, amit szintén követnünk kell. Hozzáteszem: maga a hatóság és a jogalkotás lassan kullog a technológia fejlődése után. A lítiumos akkumulátorok tűzveszélyességi elbírálása még azonos a hagyományos autóakkumulátorokéval, miközben a tervezés során mi már próbálunk tekintettel lenni a különbségre, de fogódzók nélkül megyünk ebben előre, és az épp eljáró hatósági személyek szubjektív megítélésére kell hagyatkoznunk. Így az a megoldás, amit az egyik megyében elfogadtak, a másikban nem megy át. A gyógyszerek csomagolása jellemzően papíralapú, ami tűzveszélyességi szempontból nem szerencsés. A gyógyszerek eláztatva eladhatatlanok, így tűz esetén oxigéncsökkentett terek létrehozása a cél, de alapvetően a megelőzésen van a hangsúly.
