Szállítmányozás 2021

Nem biztos, hogy biztosított

Miért nem térül meg az árukár? Miért kap esetenként az árutulajdonos csak  korlátozott kártérítést? Napi gyakorlatok tapasztalatai alapján a  szállítmánybiztosítás vs. CMR témakörét járta körül előadásában az alkusz  SCHUNCK GROUP Austria GmbH képviseletében Molnár Sándor.

Molnár Sándor, a SCHUNCK GROUP Austria GmbH magyarországi képviseletvezetője

Árukár esetén a megbízó/fuvaroztató/árutulajdonos elvárása, hogy a kára teljes egészében térüljön meg. Jogos ez? Igen és nem – mindkét válasz lehet helyes.

A nemzetközi fuvarjogban megjelenő deklarált jogalkotói cél, hogy az áruszállítás az árutulajdonos kockázata, és a fuvarozó korlátozottan felel. E felelősség ugyanis egyfelől időben korlátozott: az áru átvétele és kiszolgáltatása között áll fenn, tehát a fel- és lerakodás ideje alatt nem, kivéve, ha a fuvarmegbízás rakodást is tartalmaz, amit a fuvarozó elfogad, emelőhátfalas fuvareszköz és speciális (túlméretes/túlsúlyos) szállítmányok esetén, speciális trélerrel történő gépjárműszállításkor, valamint önmagára konténert daruval felhelyezni képes szállítójármű alkalmazásakor. A fuvarozói felelősség összegszerűen is korlátozott, amelyet közlekedési módonként különböző nemzetközi egyezmények határoznak meg. Két kiemelt esetben ezek a korlátok nem érvényesek: szándékos és szándékossággal egyenértékű súlyos gondatlansággal történő károkozás alkalmával. Az árutulajdonos csökkentheti a kockázatot, ha saját maga fuvarozza az árut, vagy kíséri azt („csak“ lopáskár megelőzésére), vagy szállítmánybiztosítást köt – amit akkor ajánlatos megkötni, ha az áru értéke bruttó kilogrammonként (azaz a csomagolással együtt) 8,33 SDR, azaz kb. 10 EUR felett van.

Belföldi és kabotázsfuvar vonatkozó jogszabálya minden esetben azon ország nemzeti jogszabálya (Ptk., KÁSZ-2016, HGB, BIFA, Code Civile, Codice Civile stb.), amely országban a belföldi fuvart elvégezték.

A biztosítói kártérítés kapcsán Molnár Sándor hangsúlyozta: a szállítmánybiztosítás alapesetben a teljes áruérték megtérítését célozza, esetleg felülbiztosítással az elvárt hasznot (általában 10 százalék erejéig) és netán a fuvardíjat is – a szállítmánybiztosító erre szerződik. Emlékeztetett: a megnevezés félreérthető, mert nemcsak a fenti vagyonbiztosítási terméket, hanem az áruforgalom során felmerülő felelősségbiztosítás gyűjtőfogalmát is ezzel illetjük, míg az angol és német nyelvben ezek jól elkülönülnek. A felelősségbiztosító szerződése azonban a fuvarozói felelősségbiztosításra (CMR-biztosítás) terjed ki, azaz a kárnak csak azon hányadára, amelyért a fuvarozó felel. Ezt a különbséget egy konkrét kárpéldán keresztül is vázolta a szakember.

Az alkusz gyakran találkozik a kérdéssel a CMR kapcsán: „Tessék mondani, ez mindent fizet?” Ha a fuvarozó nem felel, a kérdésnek nincs értelme, ha viszont felel, a kérdés jogos, ezért mielőtt bárkit meglepetés érne, az előadó ráirányította a figyelmet a CMR-biztosítások hibapontjaira. Speditőrként első feladat ellenőrizni, hogy a fuvarozó alvállalkozó rendelkezik-e vele, az érvényes-e, és a számszerűsíthető paraméterek tekintetében káreseményenként mekkora biztosítási összeget tartalmaz.

Arra általában már terjed ki a figyelem, hogy mekkora az éves limit, pedig bizony gyakran ugyanannyi, mint az előző, miközben érdemes lenne legalább a kétszeresét, de inkább a négyszeresét megkövetelni. Gyakori probléma a magas (például 10, 20, 25, néha 30 százalékos) önrész, ami ugyan a fuvarozó gondja, ám egy kisvállalkozás ebbe bele is rokkanhat, ami nem jó a szállítmányozónak sem.

Buktatók a fedezet kiterjedésében is előfordulhatnak. Érdemes ellenőrizni a CMR földrajzi kiterjedését (Európa vs. „csak” EU), szerepel-e benne kizárt árutípus (például elektronika, ADR, hűtött áru) vagy kártípus (például lopáskár, ponyvafelvágásos lopáskár). Fontos előre tisztázni, hogy a járulékos költségek (például az áru mentesítése, átrakása) fedezet alatt vannak-e, mert ezek elérhetik akár az árukár összegét is. Célszerű lefedetni a kiszolgáltatási késedelmet, a szándékosságot és a súlyos gondatlanságot is. „A CMR nem olasz bőrcsizma, amitől elvárható lenne, hogy mindentől megvédjen, sokkal inkább heterogén termék sokféle formában, egyénre szabva” – fogalmazott Molnár Sándor.

MI AZ SDR?

A CMR Egyezmény létrejöttekor, 1956-ban még nem létezett egységes valuta, ezért megszületett egy mesterséges (virtuális) pénznem,  egy, a nemzetközi fuvarjogban alkalmazott elszámolási egység, az SDR  (Special Drawing Rights), amelynek árfolyamát a Nemzetközi Valutaalap naponta frissíti (1 SDR = 1,15–1,20 EUR).

Ez a cikk a NavigátorVilág decemberi számában jelent meg.