Az új rovatunk célja, hogy a természeti és üzleti fenntarthatósággal kapcsolatban ne arra fókuszáljunk riadtan, hogy kötelező ESG-jelentést készíteni, hanem érezzük át ennek valódi jelentőségét: a mostani adatközlés gyakorlatilag egy állapotfelmérés, egy kockázatelemző kiindulópont ahhoz, hogy milyen irányban célszerű továbbfejlődni a kitűzött környezetvédelmi, társadalmi és vállalatvezetési célok érdekében. „Nincsenek rossz válaszok, mert minden cég másképp működik, egyelőre retorziók sincsenek, ugyanakkor legyenek kérdések és ötletek!” – összegezte a külső tanácsadó, aki a kézzelfogható történetek és jó gyakorlatok megosztásával támogatja, hogy végre minél szélesebb körben induljanak el a hatékony fenntarthatósági folyamatok.
– Mi az első lépés a törvényi kötelezettség teljesítésében?
– Jelenleg tagállami szinten más és más az ESG tartalma, de arra is fel lehet készülni a mostani jelentések összeállításával, hogy idővel megjelenik egy egységes uniós irányelv, amit kivétel nélkül teljesíteni kell mindenkinek. Az idei próbaévben tehát az a legfontosabb, hogy a cégek kezdjenek el foglalkozni az ESG-témákkal. Az adatok minősége a kérdés, ha nincs minden kérdésre válasz a kérdőívünkben, akkor az is kezelhető, megfelelő intézkedési tervek mellett. Nem annyira ismert, és a külföldi anyavállalatokkal bíró cégek körében zavart is okoz, pedig nagyon fontos szempont: Magyarországon abban a formában kell benyújtani a dokumentumot, ahogyan azt a magyar törvények előírják. Látszólag könnyű az odakint már elkészített, megválaszolt kérdőívet honosítani, viszont a német rendszer például sokkal bonyolultabb (eleve nagyjából tízszer annyi kérdéssel), mondhatni kevésbé barátságos a megközelítése és a felépítése, mint a magyarnak, így végül jelentős többletmunkával járhat az átültetése a magyar formátumokba.
– Mitől lesz „barátságos” egy kérdéssor, amit határidőre hatóságnak kell benyújtani?
– Véleményem szerint ha versenyképesség-fejlesztő tevékenységet összegző beszámolónak neveznénk – elvégre bankok és befektetők kezdeményezték a válságok idején megreccsenő vállalkozások működésének tisztázására, és ezt a cél szolgálja a mai formájában is –, és az érintettek, a piaci szereplők tisztán látnák a valódi értelmét, kevésbé riadnának meg tőle. A hatóságnak ugyanis nem az a feladata, hogy lecsapjon azokra, akik rossz válaszokat adnak; független szervezetként nem minősíti, hanem tárolja azokat. Kicsit hasonlít az egész az ISO-rendszer felépítéséhez: egy auditnál sem a büntetés a cél, hanem a folyamatok és a hozzá tartozó dokumentáció megfelelőségi vizsgálata egy konkrét cél érdekében, és ha valahol eltérést találnak, ott be lehet avatkozni javító intézkedésekkel. Az ESG-jelentés tehát sokkal inkább az erőforrásokról egyébként is gyűjtött adatokat segít rendszerbe foglalni és újrakeretezni, olyan új szemléletet adva, amelynek révén könnyebben kijelölhetőek a cégek jövőbeni fejlődési irányai a versenyképességük megőrzése érdekében. Ebbe beletartozik a gazdaságos energiafelhasználás épp úgy, mint a munkavállalók megtartását célzó vállalati kultúra kiépítése. És még egy gondolatot kiemelnék: olyan változtatásokat (főleg a beszállítóinkkal kapcsolatban) nem kötelező megtenni, amelyek jelentősen vagy hosszú távon rontják a cégünk üzleti teljesítményét, de ha ilyen helyzettel szembesülünk, minden esetben törekedni kell a helyzet javítására és megoldására.
– Tanácsadóként mit tapasztal: mihez kezdenek a társaságok, miután összeállítják az adatsorokat a jelentéshez?
– A nagy – pláne a tőzsdei – cégek nem most kezdtek ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, ők nyilván lépéselőnyben vannak e téren is. A kkv-szektor esetében azonban teljes a káosz: foglalkozzunk a kérdőívvel, vagy ne? Miért jó ez nekünk? Megéri beleölni a munkát? Akik nekilendülnek, azokat is sokszor sokkhatásként éri, hogy milyen sokat költenek energiára, vagy világosan kirajzolódik, ami korábban legfeljebb sejthető volt, hogy miért nem működik egy szervezet. Egész egyszerűen ordítani kezd a leírtakból, hogy min érdemes változtatni. Ideális esetben ezt a felismerés követi, hogy ezentúl csinálhatnák mindezt másképp. Van, akinek a villanyszámláján lehet faragni, másnak a hulladékgazdálkodását lehet optimalizálni. Amely cég nem hatékonyan működik, vagy csak nem megfelelően kommunikálja az általa képviselt értékeket, bármikor elkezdhet fejlődni. Természetesen belső indíttatásból könnyebb a változás útjára lépni, mint külső nyomásra, ám meggyőződésem: ha a felső vezetés következetesen végigviszi a szemléletformálást, és minden munkavállalói szintet tisztán tájékoztatnak a már említett versenyképességi célokról és a józan paraszti ész alapján végigvihető intézkedésekről, a projektek hamar termőre fordulhatnak. Mindeközben fontos megőrizni az egyensúlyt az erőforrásokkal hatékonyan bánó, takarékos gazdálkodás, újrahasznosítás és a nyereséget termelő üzleti növekedés között is. Úgy látom, hogy egyelőre sokan nem tudják, hogy mit kellene ezzel kezdeniük, és valószínűleg áldozni sem szeretnének arra, hogy külső segítséget kérjenek ebben a fázisban.
– Mit javasol nekik?
– Azt gondolom, hogy az állapotfelmérést mindenhol el kellene végezni, és abból lehet eldönteni, hogy mennyire mélyen érdemes beleásni magunkat és lehajolni sűrű fillérekért vagy ritka forintokért. Sok olyan lehetőségre láttam példát, amikor egy adott ponton, részlegen jelentkező költségmegtakarítást sikerült visszaforgatni a rendszerbe, más hatékonyságnövelő projektbe (és esetleg még pluszbevétel is képződött mellé). Így tulajdonképpen többleterőforrás bevonása nélkül is finanszírozhatóak egyes beruházások, és lehet elérni kimutatható eredményeket, amelyektől jobb minősítést kap a cég, és abból pluszelőnyöket lehet kovácsolni. Például a pénzügyi vonalon – a bankhiteleknél, biztosításoknál és pályázatoknál – már egyértelműen jelentősége van annak, hogy ki mennyire működik fenntartható módon, mondjuk zöldenergiát is igénybe véve. Ez a körforgás teszi majd üzletileg is fenntarthatóvá a cégek működését.
HOGYAN SEGÍT AZ SZTFH?
Az Országgyűlés a fenntartható finanszírozás és az egységes vállalati felelősségvállalás ösztönzését szolgáló környezettudatos, társadalmi és szociális szempontokat is figyelembe vevő, vállalati társadalmi felelősségvállalás szabályairól és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2023. évi CVIII. törvény (röviden ESG-törvény) elfogadásával a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságát (SZTFH) jelölte ki illetékes hatóságnak. A szervezet 2024-től felel az adatszolgáltatásra kötelezettek hatósági ellenőrzéséért, nyilvántartással, akkreditálással és szabályozással az ESG-törvény szerinti felügyeletért, e törvény szerinti elektronikus felületek működtetéséért, továbbá a törvényben meghatározott egyéb tevékenységekért az egy évvel ezelőtt létrejött ESG Igazgatóságon keresztül. A hatóság célja az európai uniós és a tagállami jogalkotásra reflektálva támogatni a magyar vállalatok versenyképességét, csökkenteni a külső szereplők sokszorozódó információs igényét, az ESG-adatszolgáltatásra és minősítésre való felkészülést segítve pedig biztosítani a kiszámítható gazdasági tervezésüket.
Varga Violetta
