Speciális fuvarokra szakosodtak – beszélgetés Szvitek Lászlóval, a Derby Csoport alapítójával és Kistamás Gábor ügyvezetővel

Speciális fuvarokra szakosodtak – beszélgetés Szvitek Lászlóval, a Derby Csoport alapítójával és Kistamás Gábor ügyvezetővel

A közúti áruszállítás ma számos kihívással küzd, de ez korábban sem volt másképpen. Hogyan lehet túlélni a viharos időket? Mi a fejlődés titka? Többek között erre kerestük a választ egy olyan cégnél, amely már három évtizede ott van a porondon, ráadásul sikert sikerre halmozva építkezik.

– Hogyan indult a vállalatcsoport története?

Szvitek László (Sz. L.): – 1996. július 1-jén alakult a cég, tehát most már lassan 30 éve működik. A munkát egy 2,5 tonnás Mercedes-Benzzel kezdtük. A fejlődés egy évvel később indult el, egy olyan munkának köszönhetően, ami hosszú távra megalapozta a sikereinket. A kezdeti időkben 7,5 tonnás teherautókkal bővültünk, majd 1999-ben 24 tonnás járműveket vásároltunk. Az uniós csatlakozás alkalmával a piacnyitás új távlatokat nyitott meg. Mi akkor is annak a híve voltunk, hogy óvatosan kell fejlődni. A 2008-as válság később igazolta a félelmeinket. 2009-ig leginkább ponyvás fuvarozással foglalkoztunk, azt követően belevágtunk a hűtős szegmensbe. Utána majdnem átálltunk erre a speciálisabb, hőmérséklet-érzékeny áruk fuvarozására.

Kistamás Gábor (K. G.): – 2015 körül keresett meg engem Laci, hogy szeretné ikresíteni a Derby Trans-t, és hogy lenne-e kedvem ezzel foglalkozni. A Derby Logisztika papíron még abban az év októberében kezdett el működni, majd 2016 márciusában elindultak az első kamionok. Az elején még nem is volt nagyon tiszta, hogy milyen teherautókat használjunk, de aztán jött az ötlet, hogy az autóipar kiszolgálására állítsunk csatasorba mega pótkocsikat. Ezek alacsony kapcsolási magassággal, 3 méter belmagasságú ponyvákkal rendelkeznek. Hova fejlődtünk? 2024-re elértük, hogy a cégcsoport két tagja összesen nagyjából 20 millió kilométert megy évente, ami 10 milliárd forintos árbevételt hoz a konyhára. Ami pedig a létszámot illeti, 230–250 fő dolgozik a két cégnél. A teherautók tekintetében a flotta jelenleg együttesen 100 darabos.

– Most milyen árukat szállítanak?

Sz. L.: – Nagyon sok ADR-es fuvarunk van, ez legalább 60–70 százalékot tesz ki. A nagy értékű áruk 10–15 százalékot képviselnek, persze olyan is van, amikor ez a kettő összefonódik. Mindent összevetve a Derby Trans legalább 80 százalékban speciális árukat fuvaroz. Ugyanakkor a Derby Logistics inkább autóipari megbízásokat teljesít.

K. G.: – Cégcsoportszinten elég sok szegmensét lefedjük a közúti áruszállításnak. Mindkét cég Európa-szerte – Portugália, Olaszország, Spanyolország és Németország viszonylatában – foglalkozik menetrend szerinti járatok üzemeltetésével, amelyekbe az árufajták tekintetében a parfümöktől kezdve a kozmetikai cikkeken át szinte minden beleértendő.

– Mi a cég filozófiája?

Sz. L.: – Próbálunk mindig egy picit többet nyújtani az átlagnál, mert azt gondolom, hogy ebből lehet profitot termelni. Nem a kötelezőt szeretnénk hozni, hanem mindig szeretnénk valami olyan hozzáadott értéket kapcsolni a fuvarozáshoz, ami támogatja az ügyfeleinket abban, hogy eredményesek és sikeresek legyenek. Ilyen például a raktározási szolgáltatás is, ami megtalálható a portfóliónkban. Persze, nincs nagy titok: ha azt látják a megbízók, hogy sikerrel oldjuk meg a menet közben esetlegesen felmerülő problémákat, akkor később is örömmel helyezik belénk a bizalmukat.

– Milyennek látják a jelenlegi piaci helyzetet? Valóban válságban van az autóipar?

K. G.: – Igazából a médiában időről időre, úgy 2–3 évente feldobják, hogy az európai autóipar haldoklik. Mi a prémiumszegmensben dolgozunk, és elsősorban alkatrészeket szállítunk. Ezek lehetnek közvetlen fuvarok, de az is előfordulhat, hogy egy kamion több beszállító rakományát gyűjti össze. Ha az autóipar dübörög, akkor a direkt szállítások mennyisége sok, ha pedig a végső összeszerelésnél lejjebbi szinten vannak a mennyiségek, akkor a gyűjtőszállítások erősebbek. Mi mindkettőben aktívan jelen vagyunk. A kérdésre azt tudom felelni, hogy teherautónk az elmúlt öt évben nem állt még azért, mert ne lett volna rá autóipari megrendelés.

Sz. L.: – Az I. negyedév még nem volt túl erős, de a II. már egészen biztató életjeleket mutat. Én mindig azt szoktam mondani, hogy ha egy cégnél van 50 fuvar, akkor nem kell mindet elvinned. Az a fontos, hogy valahogyan ki tudd egyensúlyozni a hullámvölgyeket, hogy amikor kevésbé megy az üzlet, akkor is legyen valamilyen megbízásod.

– Miket tartanak a Derby Logistics legfontosabb erősségeinek?

Sz. L.: – Úgy vélem, hogy az egyik ilyen az ügyfélközpontúság. Számunkra mindig is az ügyfelek voltak az elsők.

K. G.: – Fontos erősségünk még, hogy az újdonságokat nagyon gyorsan bevezetjük, legyen szó telematikáról, piaci szegmensről, eszközbeszerzésekről, fuvarszervezői innovációkról vagy technológiai újdonságokról. Ez a szemlélet számunkra versenyelőnyt is biztosít.

Jelen pillanatban van olyan kihívás, amivel küzdenek?

Sz. L.: – Elcsépelt dolog, de a sofőrkérdés egy folyamatos probléma. És ez nem 10 éve okoz problémát, hanem jóval több ideje. Mi próbálunk alkalmazkodni ehhez, és igyekszünk ezt a kérdést másképpen megoldani, mint a többi cég. A legnagyobb baj rendszerszintű: elöregszik a sofőrtársadalom, és ez az elkövetkezendő 10 év legnagyobb kihívása lesz. A 35 év alattiak száma elenyésző, míg az 50 évesek bőven viszik a prímet. Amúgy azt gondolom, hogy ha a vezetési és a pihenési időket módosítanák, akkor talán a sofőrhiány is csökkenne. Teljesen felesleges nemzetközi viszonylatban 45 órákat kinn pihentetni őket úgy, hogy a gépjárművezetők sem szeretik: nem preferálják a hoteleket, főleg akkor, ha nagyértékű vagy hűtött árut szállítanak, mert nem szívesen hagyják ott az ilyeneket gazdátlanul.

K. G.: – Véleményem szerint az is probléma, hogy a jogosítvány megszerzése drágul és hosszadalmas; talán éppen ezért kevésbé vonzó ez a hivatás a fiataloknak. Ezt minden bizonnyal érdemes lenne egy kicsit ösztönözni, hogy bemutassuk számukra: ez a foglalkozás is komoly és karriert kínáló. Hitegethetjük magunkat önvezetéssel vagy multimodális megoldásokkal, de a közúti áruszállításra mindig szükség lesz.

Sz. L.: – Én régóta azt mondom, hogy a gépjárművezető-kérdéssel érdemes lenne már iskolai szinten foglalkozni: ott bevezetni a jogosítvány megszerzésének lehetőségét. Vannak olyan élethelyzetek, amikor igenis jól jöhet egy C+E kategóriájú jogosítvány. Lehet, hogy valaki csak pár hónapra választja ezt a szakmát, de az is lehet, hogy karrierváltás lesz belőle. Ebből ő meg fog tudni élni.

Milyen célokat tűztek ki erre az évre? És hogy látják: mennyi esély van ezek teljesülésére?

Sz. L.: – Azt gondolom, hogy konzervatívak voltunk a tervezést illetően: az elsődleges célunk a stabilitás megőrzése volt. A jelen gazdasági környezetben természetesen mi is kivárunk, figyelemmel követjük az eseményeket.

K. G.: – Én is úgy látom, hogy a cégcsoport a tavalyi eredményét talán egy pici növekedéssel meg tudja fejelni. Az elmúlt két évben az eszközbeszerzések – mind az árak, mind a szállítási határidők tekintetében – nagyon elrugaszkodtak a valóságtól. Az elmúlt két év háborús válságának nyilván volt egy árfelhajtó hatása. Mi éppen ezért az eszközbeszerzéseinket tudatosan elhalasztottuk. A megbízói elvárások jelenleg a kedvezőbb fuvardíjak felé mennek, de ezeket vadonatúj járművekkel már nem lehet kigazdálkodni. Mi tehát próbáljuk ezt a területet a gazdaságosság szintjén tartani. Május óta azt látjuk, hogy a kapacitások növekedése miatt érdemes lenne bővíteni a flottát, de az eszközök magas árai miatt egyelőre stopot kell, hogy mondjunk.

 

Aranyi Péter