NavigátorVilág – Dunai hajózás online konferencia

Biztosítások útvesztőjében

Köddé váló komplett szállítmányok évi több milliárd euró összértékben, cégklónok és hamisított dokumentumok – a témában Andó Gergely főszerkesztő moderálása mellett és a közönség soraiból érkező, konkrét eseteket felvető hozzászólásokra Vinkellman István ügyvezető igazgató és Végh Győző szakmai vezető a fuvarozói kárrendezésre szakosodott Büszi Kft. részéről, Molnár Sándor, a biztosítási alkusz Schunck Group képviseletvezetője és Ujvári György, a biztonságtechnikai megoldásokat kínáló Life-Guard ügyvezető igazgatója szólalt meg. A pódiumbeszélgetést rövidített formában közöljük.

– Milyen korszerű megoldásokkal garantálható az árubiztonság?
Vinkellman István (V. I.): – Amikor egy magyar fuvarozócégnek például Németországban semmisül meg – részben vagy egészben – a rakománya, a szállítmányozási vagy CMR-biztosítása terhére rendszerint gyorsan rendeződik az árukár. Ilyenkor azonban az árutulajdonos vagy a szállítmány biztosítója a német bíróságtól kér egy végzést, ami minden esetben megállapítja a fuvarozó felelősségét, és ez alapján behajtható a magyar fuvarozón a kártérítési összeg. Ez a végrehajtásszerű kifizetési mód lényegesen gördülékenyebb ügyintézést tesz lehetővé a nehézkes hazai CMR-gyakorlattal szemben. Ugyanakkor idehaza is létezik olyan CMR-biztosítás, amellyel megnyugtatóan rendezhető a kár.
Molnár Sándor (M. S.): – Az objektív felelősség elve Németországban árnyaltabban fest, mint a honi értelmezés: a német azt mondja, hogy a fuvarozó „sikerfelelősséggel” bír, azaz akkor teljesít maradéktalanul, ha sértetlenül, hiánytalanul és határidőre sikerül leszállítania a rá bízott árut. Ha e három feltétel közül csak egy is teljesítetlen marad, akkor automatikusan felelősségre vonható. Ha vétlen is a fuvarozó, azt neki magának kell bizonyítania. Felhívom még a figyelmet a kárrendezési gyakorlat egyik ellentmondására, miszerint a német fuvarozót védi egy jogszabály, amely kimondja: fuvarozótól nem lehet visszatartani a káreseményben részt vevő fuvar díját annak hozzájárulása nélkül. Ezzel szemben egy magyar fuvarozótól a megbízó visszatarthatja a fuvardíjból a vélt vagy valós kár összegét. Hasonlóképpen biztosít védelmet a németeknek és osztrákoknak a fuvarkereset intézménye is.
Ujvári György: – Az előzőekkel szemben én a megelőzésre helyezem a hangsúlyt, amelynek egyik legfontosabb feltétele a biztonsági szakemberek megfelelő képzettsége. Ennek érdekében korszerű oktatási anyagon dolgozunk. A másik kockázati tényező is emberi: az áru „ellophatósága” az alacsony bérekre hivatkozással – amit vállalaton belül kell kezelni.
M. S.: – … pedig létezik már olyan CMR, ami az eff éle, alkalmazottak által okozott árukárt is megtéríti.

– Van-e olyan kockázat, amit még mindig nem lehet Magyarországon lefedni?
V. I.: – Amikor egy biztosító a szerződését egyoldalúan módosíthatja, és ehhez nincs szükség felügyeleti engedélyre, akkor fogyasztói oldalról nem érvényesül az érdekképviselet. A piac sem oldja meg ezt a kiszolgáltatott helyzetet. Egy Casco-ajánlat esetében például hatszor annyi a fizetésből kizáró feltétel, mint amennyire fedezetet vállal a biztosító.
M. S.: – Úgy néz ki, hogy a fuvareszközöket érintő Casco-önrészek vonatkozásában 2018-tól nyugat-európai mintára új termék jelenhet meg a hazai piacon, ami lefedheti a jelenleg hiányzó rést – erről bővebb részlet egyelőre nem ismert. A CMR-t illetően ahány van a piacon, az annyiféle, az adott biztosító kockázatviselési hajlandóságától függően. Tapasztalataim szerint egy hatékony – igazi védelmet nyújtó – CMR megkötéséhez legalább egy nemzetközi fuvarjogász bevonására is szükség van. A társaságunk szakterületén viszont az egyetlen kockázat, amire árukár esetén nincs fedezet: a cégtulajdonosi kör szándékos károkozása.

– Kell-e a fuvarmegbízónak (árutulajdonos, speditőr) előre tájékozódnia a fuvarozó biztosításai felől?
M. S.: – Ismét csak a magyar és a nemzetközi jog közötti jelentős különbséggel válaszolhatok. A Ptk. szerint a szállítmányozó nem felel az általa megbízott fuvarozó tetteiért, mulasztásaiért, kivéve gyűjtőáruk esetében. A legtöbb uniós fuvarjog szerint azonban a speditőr olyan fuvarozóként felel, amely fuvarozási ág szolgáltatását igénybe veszi. Ezt a különbséget feloldandó a Ptk. „gumiszabálya” kimondja: gondos gazdaként kell eljárnia minden szállítmányozónak – ebbe aztán mindent bele lehet érteni. Válaszul a kérdésre: ellenőriznie kell a biztosítások meglétét, bekérni és hitelesíttetni a fedezetigazolást, de mivel a speditőr nem biztosítási szakértő, a részletekkel nemigen tud mihez kezdeni.

Varga Violetta

A cikk a NavigátorVilág 2017. októberi számában jelent meg.