Amint az már kilenc éve szokás, bajai barátaink idén is megrendezték június elején a gabonapartnerségi konferenciát. Persze ki nem hagynám, hogy leírjam (mint olyan, akinek van összehasonlítási alapja, hiszen mind a kilenc eddigi konferencián volt szerencsém részt venni): az eddigiek is jók voltak, de az idei volt a legjobb! A szoros időrendben elmondott előadások, a kerekasztal-beszélgetés és még inkább a sok lehetőség okán beszélgetni partnerekkel, régi ismerősökkel és újonnan megismert kollégákkal egyaránt.
Ami viszont eszembe jutott a szakmát illetően, az nem kimondottan pozitív. Visszagondoltam a hajózás irányításában töltött majd’ 25 évre, és arra jutottam, hogy a gabonapiac nem az előnyére változott ebben az időszakban. Amint hallottam, a termelők részére sem, de a fuvarozók számára abszolút nem. Hallhattuk, hogy a dél-európai piacainkat egyre inkább veszélyezteti az orosz és ukrán gabona, hogy nem tudunk elég olcsón termelni a konkurenciához képest. Azt meg a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy a kereskedők úgy gondolják: a fuvarozókon kell behozni az árkülönbséget, hogy a portéka eladható legyen.
Azért a T. Partnerek figyelmét szeretnénk felhívni arra,
hogy mi a fuvarozásból élünk, nem fogunk fizetni nekik azért, hogy elvihessük az árujukat. Ráadásul a fuvardíj általában apró töredéke az áru értékének, azon nagyon keveset lehet megtakarítani – viszont a fuvarozókat el lehet lehetetleníteni. Azért reméljük, hogy ez nincs a célok között, hiszen fuvarozni évek múlva is kell majd, és az nem előnyös, ha a vizeken csak egy nemzet hajói cirkálnak Constantától Rotterdamig.
Az is a változások közé sorolható, hogy régen magyar kereskedőcégek adták el a gabonát, míg ma Magyarországnál nagyobb költségvetésű multik diktálnak a piacon. Régen a földekről teherautók hordták a gabonát a kikötőkbe, és az áru egyből elindult a rendeltetése felé, míg ma vagy maga a termelő, vagy a kereskedő tárolja, és érdeke szerinti időpontban adja el. Egy Hollandiában vagy Svájcban ücsörgő embernek teljesen mindegy, hogy magyar, orosz vagy ukrán gabonát terít egy dél-európai piacon, az ő mércéje a minél alacsonyabb ár és az ebből eredő minél nagyobb haszon. A személyes varázsunk vagy az egy nemzetbe tartozás mint előny (ha nálunk annak számít) elvész.
Mit tehetünk a sok negatív tendencia ellen? Meggyőződésem – és a konferencia is ebben erősített meg –, hogy a magyar gazdálkodók nem akarnak néhány év múlva német autógyárak magyarországi telephelyein, dél-koreai kütyügyártók itteni üzemeiben dolgozni. Magyarország az ipar csodálatos fejlesztése ellenére is jelentős mezőgazdasági termeléssel rendelkező ország. Még évekig sok, jó minőségű terményt fog jó áron a világpiacra szállítani, és annak nagy részét magyar hajósok fogják elfuvarozni a tengeri kikötőkbe. Addig pedig szervezni kell még néhány kiváló gabonás konferenciát, hogy a szakmák képviselői véleményt cserélhessenek egymással.
Kruppa Ferenc
A cikk a NavigátorVilág 2017. júniusi számában jelent meg.