NavigátorVilág – Vasúti fuvarozás konferencia

Szerződés és hajózás

A privát életben sokszor szembesülhetünk azzal, hogy az emberek egy része nem olvassa el alaposan azokat a szerződéseket, amiket aláír. Közmű- és kábeltévé-szolgáltatók, bankok, biztosítók által elénk tolt papírokra körmöljük rá a nevünket úgy, hogy szinte meg sem nézzük az apró betűs részt, nem kérjük el az általános szerződési feltételeket, és nem nézünk utána azoknak a törvényeknek, amelyek leírják a jogainkat és  kötelezettségeinket. Tisztelet a kivételnek!

Persze az üzleti élet egészen más, gondolhatjuk. A hajózással kapcsolatban tartott előadásainkon, a hajóskapitányok oktatásán mindig el szoktuk mondani, hogy a hajós árufuvarozás során soha nem kötünk szerződést szóban vagy ráutaló magatartással. Bár a törvény ezt is lehetővé tenné, de a fuvardíjak nagysága, az áruk mennyisége és értéke szükségessé teszi az írásbeliséget. Ráadásul a hajós árufuvarozás egyedisége, speciális volta szükségessé teszi, hogy az általános feltételeket tartalmazó, nemzetközi megállapodásokat is beiktassunk a szerződésekbe. Lehetetlen ugyanis az egyes hajórakományokra olyan egységes megállapodást írni, amely minden apróságra, minden körülményre kiterjed, amely a fuvarozás során bekövetkezhet, vagyis amely megoldást, követendő szabályozást tartalmaz az összes szituációra.

Az egyes tételekre született papírokon (most már gyakran elektronikus leveleken) a felek megegyeznek a fuvarozás alapfeltételeiről: árufajta, menynyiség, fuvarozási viszonylat, fuvardíj, rakodási normák, az esetleges csatorna és kikötői illeték fizetésének megosztása. Egyeztetésre kerülhetnek a pótlékok, várakozási és zárlati díjak, de az általános feltételeket tartalmazó egyezményeket részletesen nem illeszthetjük a megállapodásba, már csak a terjedelmük miatt sem. A gondosabb hajósok – mivel az aláírt és lebélyegzett fuvarlevél bizonyítja a fuvarozási szerződés létrejöttét – a fuvarlevél-nyomtatványaikon is feltüntetik, hogy az egyéb feltételeket milyen egyezmények szabályozzák.

Most jön csak a meglepetés! Egy kemény télnek és 30–40 napos jégállásnak kell bekövetkeznie, hogy rájöjjünk: az üzleti életben sem nézik át tüzetesen a szerződéseket. A jégállásról szóló számlák kapcsán tapasztalt reakciók mutatják, hogy a T. Megbízók nem olvasták át alaposan, esetleg nem értelmezték jól a feltételeket, a jegesedést „vis maior” eseménynek tekintik, és igyekeznek kivonni magukat a közös tehervállalás alól.

Pedig a jegesedés nem elháríthatatlan külső ok! A szerződések is tartalmazzák a jegesedés vagy éppen a magas vízállás miatti zárlatok költségeinek megosztását. Megosztást kell írnunk, mert a hajósok ezekben az esetekben a szokásos várakozási díjaknak a felét számolják el a megbízóikkal. A hajóstársaságok továbbra is abban érdekeltek, hogy a hajóik folyamatosan menjenek, egyik rakományt vegyék át a másik után, mert a várakozási díjak csak szépségtapaszt jelentenek a kieső időkre és az ebből eredő kieső bevételekre. A fél várakozással számított zárlati díjak pedig még azt sem. Ennek ellenére éppen ezeket a díjakat a legnehezebb elfogadtatni a kedves partnerekkel.

Az elmérgesedő viták nem kimondottan segítik a jó üzleti kapcsolatok kialakulását, a számlákat „erőből” visszautasító megbízók pedig – végső esetben – az általános feltételek egy másik, ritkán alkalmazott pontjával is megismerkedhetnek. Ez a fuvarozó visszatartási és zálogjoga.

Kruppa Ferenc

A cikk a NavigátorVilág 2017. márciusi számában jelent meg.