Új utakon, lépésről lépésre

Korántsem piaci kényszerhatásra, hanem tudatos, arculatváltó építkezéssel fordul az általános szállítmányozás felé az egyébként projektszállításairól közismert, amerikai, houstoni székhelyű UTC Overseas. A portfólióformálás a társaság ez év márciusi vezérigazgatóváltásával indult el, és érinti a magyar leányvállalat mindennapi működését is. Erről beszélgettünk Csépán István európai igazgatóval, egyben a hazai iroda cégvezetőjével, aki ez év júliusa óta az átalakított régiószervezetben már az összes európai (német, francia, olasz, fi nn, magyar, román és horvát) hídfőállásért felel.

– Milyen késztetés fogalmazta meg az erőteljesebb fókuszt az új tevékenységre?

– Cégcsoportszinten már régóta érett a gondolat, és ezt tapasztaltam magam is a honi viszonyok közepette, hogy kizárólag a szakosodás ma már nem fenntartható üzleti modell. Nem egyszer voltam kénytelen keserűen megállapítani, hogy hiába akartuk a túlsúlyos-túlméretes specializáció „farvizén” elnyerni a bizalmat az általános áruszállítás (konténeres forgalom) területén, gyakorlatilag szóba se álltak velünk. Ráadásul magát a projektpiacot is olyan mértékben uralja az önpusztító kannibalizmus, nyomott árakat teremtve, hogy hozzáértő munkával, tisztességes attitűddel már életveszély kizárólag erre alapozni a működésünket. Ezért valójában a korábbi évek tapasztalata alapján tudatosan a több lábon állásra helyezzük a hangsúlyt, méghozzá úgy, hogy nemcsak kiegészítő tevékenységként, hanem teljes értékű üzletágként emeljük a palettánkra az általános szállítmányozást. Ez egyfajta belső kényszer abból kifolyólag is, hogy kkv-ként (idehaza kis-, globálisan közepes méretű vállalkozásként) csak a volumenbővüléssel gyarapodhatunk, a forgalmunk növekedését viszont – további munkatársak alkalmazása mellett – újabb szolgáltatás (közúti szállítás) nyújtásával érhetjük el. Ebben a helyzetben a hangsúlyok eltolása lehet az egyik válasz; mi most erre az útra léptünk, és lépésről lépésre haladunk, a kkv-körben keresve és találva megbízókat.

 – Az év vége közeledtével már időszerű rákérdezni: a teljesítményük alapján milyen év lesz 2018 a magyar UTC számára?

– Nem lesz kimagaslóan erős számunkra, inkább az látszik, hogy a tavalyi évhez hasonlóan lekövetjük a változásokat. Ugyanakkor már érezhető, hogy a szakmai befektetéseink termőre fordulnak, az irány jó, tele vagyunk derűlátással – no, és tennivalóval, hiszen az áhított sikerektől még messze vagyunk. Már a második értékesítő munkatársat tervezzük felvenni, sőt figyelmet fordítunk a folyamatok operatív pillérének megteremtésére is, most éppen a közutas láb építésével. Csak így tudunk ugyanazzal a felkészültséggel versenyezni a tengeri, légi és közúti konténerszállítási vonalon, mint amilyen gondossággal végezzük a projektlogisztikai feladatainkat, amiben többéves lépéselőnnyel azért már komoly piacismereti és gyakorlati tapasztalatokra tettünk szert. Igyekszünk egy szintre hozni magunkban, hogy mindkét területen otthonosan mozogjunk és hiteles képviselői lehessünk a két különböző, ám a kihívásoknál fogva nagyon is összefonódó üzletágban megjelenő „szakmai kétlakiságnak”.

– Mi várható jövőre a cég életében?

– A fejlődés záloga sokkal inkább úgy a regionális, mint a globális hálózatban rejlő új lehetőségek pontos feltérképezése és hatékony kiaknázása, amire az elkövetkező időkben kiemelten nagy hangsúlyt kívánunk fektetni. A budapesti iroda munkatársai gyakorlati szempontból – szükség esetén akár személyes jelenléttel is – támogatják azokat az európai testvércégeinket, amelyek most vetik meg a talpukat a piacon. A távlati terveink között pedig számos egyéb elképzelés szerepel. Többek között a jelenlegi 20–30 százalékos együttműködési arányt a közelmúltban a felügyeletem alá sorolt európai irodák között erősíteni kívánom legalább 50 százalékra, kihasználva a szinergiákat, vagyis kölcsönösen merítve az összesítve rendelkezésre álló globális ügyfélkörből. Hiszek a versenytársak közötti együttműködésben is, hogy a piaci tortából egészséges módon, nem egymás kárára is hasíthatunk szeletet. Meggyőződésem, hogy a fenntarthatóság záloga az élni és élni hagyni elv. A tapasztalataink azt mutatják, hogy mindig sikerül ehhez partnereket találni úgy, hogy egy-egy megbízás során ki-ki azon a ponton jelenik meg a maga hozzáadott értékével, amiben ő a legjobb.

– Napirenden van a legutóbb, a májusi interjúnk során említett eszközbeszerzés?

– Tulajdonképpen nem zárkózunk el a UTC-re mint klasszikus speditőrre eleddig nem jellemző eszközalapú szolgáltatásoktól sem, legyen az akár járművek, akár raktárak hadrendbe állítása, de azért ezt a lehetőséget alaposan körül kell járni. Egy biztos: csak konkrét és egyértelmű ügyféligényre fejleszthetünk ebbe az irányba, vakon nem. Ugyanez érvényes az új irodák nyitására is. Ha pedig bárhol beválna egy ilyen modell, akkor is még csak esettanulmányként szabad konszernszinten elemezni. Attól feltehetőleg nagyon messze állunk, hogy a UTC globálisan teljes körű logisztikai szolgáltatóvá válik. A szállítmányozáshoz értünk, azt csináljuk jól; maradunk a kaptafánál. Csak éppen a projekthangsúlyos portfólió megfordításával a konténeres/tengeri, légi és közúti szállítások irányába.

CÉGNÉVJEGY

1925-ben New Yorkban alakult meg a jogelőd Universal Transcontinental Corporation (UTC). 1989-ben UTC Overseas néven egyesültek az akkor éppen együttműködő partnerek. A tulajdonosi szerkezet az idők folyamán formálódott, de lényegében változatlanul magánkézben maradt az immár houstoni székhelyű társaság. Az ezredforduló táján lezajlott generációváltás életre hívta a világméretű terjeszkedés igényét, és 2006 óta sorra nyíltak a saját irodák szerte a világon. Jelenleg 23 ország 50 irodája – zömében önálló jogi személyiségként, kisebb részben fióktelep-hálózatban működő kereskedelmi képviseletekként, kirendeltségekként – foglalkozik a túlsúlyos és túlméretes áruk (jellemzően projektrakományok) multimodális szállításával, szállítmányozásával Európában és a tengerentúlon egyaránt. A társaság nagy tapasztalatokkal rendelkezik az energiaiparban, azon belül is leginkább a hő- és villamosenergiatermelés géptelepítéseinek, kevésbé az olajés gázágazatnak a kiszolgálásában, ugyanakkor ide tartoznak a cement- és egyéb nehézgépipar megbízásai is. A túlsúlyos-túlméretes üzletág másik pillérét az építő-, jármű- és faipar feladatai adják, a harmadikat pedig az alumíniumpalackgyártók. Az alaptevékenységen túl egyre növekvő fókusszal és a megbízók ig ényeinek folyamatos figyelembe vételével általános konténeres export/import, vasúti, közúti, légi és vízi (belvízi és tengeri) szállítás szerepel a tevékenységi palettán.