„A legfontosabb cél, hogy valamennyi eszközünk hatékonyan dolgozzon”

Olyan külső tényezők hatnak negatívan a közúti fuvarozói szakmára, amelyek eddig is megvoltak, de még soha nem sújtották egyszerre és ilyen mélységig az ágazatot, mondja Skultéty József, a Trélog Kft . ügyvezető igazgatója. A NiT Hungary elnökségi tagja szerint a fuvarozócégek hatékonysága ma elsősorban attól függ, hogy rendelkeznek-e megfelelő számú és megfelelően felkészült gépjárművezetővel.

– Honnan és mikor indult a Trélog-történet?

– Huszonkét éve, egyautós vállalkozásként alapítottam meg a cégemet Kecskeméten. A központ ma is itt található, a telephely azonban a Komárom és Győr közötti Ácson, közel az M1-es autópályához, ami forgalomszervezés és a mindennapi ügymenet irányítása szempontjából kifejezetten előnyös számunkra, hiszen a fő tevékenységünk a nyugat-európai uniós tagállamokba irányuló nemzetközi árufuvarozás. A társaság 2016-ig folyamatosan fejlődött, abban az évben 130 darabosra emelkedett a járműflotta. Az utóbbi évek krónikus gépkocsivezető-hiánya és egyéb körülmények miatt 120 autósra „szűkítettük” a gépkocsiparkot, mert a legfontosabb célomból nem szeretnék engedni, nevezetesen: amennyi eszközünk van, az mind hatékonyan dolgozzon és ne a telephelyen álljon!

– Milyen mozgások jellemzik ma a közúti fuvarozási piacot?

– Az egyik legbeszédesebb jelenség, hogy sokkal könnyebb autót vásárolni, mint eladni, munka is van, viszont a gépkocsivezető-állomány nagyon megcsappant. A fuvarozócégek hatékonysága elsősorban attól függ, hogy rendelkeznek-e megfelelő számú és felkészültségű sofőrrel. A piac valamelyest koncentrálódik, és tavaly nálunk is felmerült, hogy a további fejlődés érdekében esetleg felvásárolunk kisebb cégeket, akár a konkurenseink közül is. Végül letettünk az akvizícióról, és úgy látom, jól döntöttünk, mert a későbbiekben jóval kevesebbért is lehet majd céget, cégeket venni. Nagyon sok hazai fuvarozó szereptévesztésben van, túlárazza magát, sem az ingatlanvagyonát, sem az eszközparkját nem a valós értékén kezeli. Pedig az autók értékesítése során még a mainál is nagyobb amortizációs költségekkel kell számolni; erre mondtam, hogy ma eszközt eladni nagyon nehéz.

– A gazdaság számtalan területén tapasztalható munkaerőhiány. Miért éppen a közúti fuvarozás maradna ki ebből?

– Egy speciális helyzettel kell ma szembesülnünk. Olyan külső tényezők hatnak negatívan a szakmára, amelyek eddig is megvoltak, de még soha nem sújtották egyszerre és ilyen mélységig az ágazatot, gondolok elsősorban az üzemanyagárak folyamatos és az útdíjak 2019. január elsejétől esedékes emelkedésére vagy a sofőrhiányra. Mondják, ez utóbbit béremeléssel lehet megoldani, de nem minden a pénz. Egyáltalán nem biztos, hogy csak a nagyobb anyagi megbecsülés révén lehet jó munkaerőt szerezni; noha természetesen ez is fontos. Ugyanakkor nekünk, munkáltatóknak egyéb lehetőségeink is vannak, amikkel vonzóvá tudjuk tenni a szakmát, például a szociális és munkakörülmények javításával, az alkalmazottak érdekeit (is) szem előtt tartó munkaszervezéssel, az informatikai ellátottság bővítésével, a vállalkozó és a foglalkoztatottak közötti emberi kapcsolatok harmonizálásával. Ezeket mind lehet optimalizálni, mindig jobbá tenni, ami egyrészt segít az új munkaerő felvételében, másrészt a meglévő dolgozók megtartásában.

– A fuvarozói költségek növekedése miatt elodázhatatlan a fuvardíjemelés, a szakmai szervezetek is ebben látják a versenyképesség megtartásának eszközét. Erről mi a véleménye?

– Kézenfekvő megoldás, hogy ilyen helyzetben először az árbevételt próbáljuk növelni, amihez a fuvardíjak emelésén keresztül vezet az út. De ettől függetlenül minden cégnek érdemes folyamatosan vizsgálnia a működési hatékonyságát, mert egyáltalán nem mindegy, hogy a flotta mekkora része dolgozik vagy áll a telephelyen, mennyi a lízinges autók száma, hány van kivonva a forgalomból, mennyinek fizetjük a biztosítását. Ha ezekre nem kellő gonddal fi gyelünk, súlyos százezrek úszhatnak el. Szóval szükséges a díjkorrekció, az útdíjnövekedés pedig még inkább ebbe az irányba tolja a fuvarozókat. Az emelés mértékét minden vállalkozónak magának kell eldöntenie, de hogy valamilyen szintű – akár kétszámjegyű – fuvardíj-kiigazítást már a megbízókkal folytatott, a jövő évre vonatkozó ártárgyalásokon érvényesíteni kell az árainkban, az nem kérdés.

– A nyugat-európai „piacvédelmi” intézkedések miként befolyásolják a fuvarozók mindennapi munkáját?

– Elsősorban az uniós nemzetközi fuvarozásban részt vevő kisebb cégek életét keserítik meg az intézkedések, hiszen nekik sokkal nehezebb kigazdálkodniuk az így megemelkedő költségeiket, mint egy közepes vagy nagy vállalkozásnak. Például mi is tudunk „sakkozni” az autóinkkal, és igyekszünk úgy megoldani a vezénylést, hogy ne legyen gond a vezetési és pihenőidők betartásával. Az adott országban érvényes minimálbér kifizetése a gépkocsivezetőknek minden piaci szereplőt komoly kihívás elé állít, de mivel itthon emelkednek a bérek, egy idő után talán már nem jelent majd áthidalhatatlan terhet a sofőrök járandóságának biztosítása. Rövid távon persze költségnövekedéssel jár, és megint csak a díjemelés felé mozdítja el a vállalkozásokat. Akkor állhat majd elő egy érdekes helyzet, amikor a hazai és a nyugati gépkocsivezetői bérek között ma kétségtelenül meglévő különbség lényegében elenyészik, amire a mai trendek alapján talán nem is kell olyan sok időt várni. Hiszen ebben az esetben a nyugat-európai megbízónak immár nem lesz annyira fontos, hogy kelet-európai fuvarozóval szállíttassa az áruját, a kérdést az fogja eldönteni, hogy melyik cégnek áll rendelkezésre elegendő számú gépjárművezetője, kinek van kapacitása az adott fuvarfeladat elvégzésére. Mindazonáltal a nyugati országok szempontjából érthető, hogy javítani igyekeznek a saját vállalkozásaik versenyképességét, a kelet-európai és így a magyar fuvarozók pechje, hogy mindezt csak a mi rovásunkra érhetik el. Mivel az unióban hosszú évek alatt megszerzett piaci pozícióinkat nem szeretnénk feladni, a mi érdekünk az, hogy a nyugati intézkedések negatív hatásait kivédjük vagy legalábbis minimalizáljuk, ezáltal törekedve a versenyelőnyünk megtartására.

 – A Nemzeti Tengelysúlymérő Rendszer egyik deklarált célja az egyenlő versenyfeltételek biztosítása a jogkövető és a kiskapukat kereső vállalkozások között. Teljesülni látja ezt?

– Mi 2015 óta csak könnyített pótkocsikat vásárolunk, amelyeknek az önsúlya akár egy tonnával is kevesebb, mint egy normál pótkocsié, így teljes terhelés mellett is igen kicsi a valószínűsége, hogy túlsúlyos autókkal közlekedjünk. A TSM rendszer bevezetése óta érezhetően megnövekedett az ilyen pótkocsik iránti kereslet mind a belföldi, mind a nemzetközi fuvarozásban érdekelt cégek körében. Bár azzal egyet lehet érteni, hogy az ügyeskedők kiszűrése a tisztességes vállalkozók és a hatóságok közös érdeke, magát a rendszert mégis kicsit merevnek, a bírságtételeket túlzónak érzem. Gyakran halljuk, hogy az ellenőrző hatóságok nem tesznek különbséget hazai és külföldi rendszámmal közlekedő járművek között. A kirótt és a magyar költségvetésbe valóban be is folyt bírságok némiképp azért árnyalják ezt a megállapítást, szóval a külföldi fuvarozókat sokkal hatékonyabban kellene a szabályok betartására szorítani. Miként ezt egyébként a tőlünk nyugatra fekvő országok hatóságai kíméletlen vasszigorral meg is teszik.

– Lapunk közúti fuvarozói toplistáján a Trélog Kft . az előkelő 23. helyen áll, közel 5 milliárd forintos árbevétellel. Impozáns szám, akár hátra is dőlhetne, mégis szerepet vállal a NiT Hungary elnökségében. Mi vonzza az érdekképviseleti munkában?

– A szakma szeretete, a közös gondolkodás, a véleménycsere, ha kell, a vita a kollégákkal. A fuvarozást érintő újabb és újabb kihívások további erőfeszítésekre inspirálnak. Egyszerre szeretném támogatni a fuvarozói alágazat versenyképességének javítását, a piaci szereplők boldogulását és azt a szakmai közösséget, amelynek több mint húsz éve a tagja vagyok. Az érdekképviseleten keresztül igenis befolyásolni tudjuk a szakmát körülvevő jogszabályi környezetet, rá lehet bírni a jogalkotókat a cégek működését negatívan érintő szabályozók megváltoztatására. Vannak témák, amelyekben gyorsan sikerül eredményeket elérni, másokban csak lassan, kitartó „nyomásgyakorlással”, de olyan témák is előfordulnak, ahol minden igyekezetünk ellenére sajnos nem tudjuk keresztülvinni az akaratunkat. Mégis jó érzéssel tölt el, hogy több a siker, mint a kudarc, megyünk előre, a legjobb tudásunk szerint végezzük a dolgunkat. Addig maradok a szakmában, ameddig örömet okoz a munka, amíg a megoldásra váró feladatok nem elfárasztanak, hanem feldobnak

NÉVJEGY

Skultéty József a Győri Műszaki Főiskolán végzett autógépész szakon. A fuvarozói szakmához a második munkahelyén, egy utánfutó-alkatrészek exportjával foglalkozó, kecskeméti székhelyű cégnél kapott indíttatást, ahol logisztikai területen dolgozott. Vállalkozószellemű emberként 1996-ban önálló céget alapított, első vontatóját a korábbi munkahelyétől vásárolta, amellyel a mai napig üzleti kapcsolatban áll. Mindig vonzották a kihívások, fiatal korában motorversenyző volt. Ma sikeres fuvarozó vállalkozó, aki szaktudását immár majdnem egy évtizede a NiT Hungary elnökségi tagjaként az egész hazai szakmai társadalom javára kamatoztatja