A francia kapcsolat – honi szerepvállaláshoz

Megalapításának 25. évfordulóján újabb lendületet vesz a Prevost-Hungária Kft . A társaság magyar–francia kapcsolatok jegyében született, fejlődésének első negyedszázadában magyar–francia vegyesvállalatként működött. Erdélyi gyökerű, Franciaországban szocializálódott magyar tulajdonosa, Szabó György most azon dolgozik, hogy 100 százalékban magyar tulajdonú társasággá változtassa a céget. Egyúttal szívesen átadná üzleti tapasztalatait és érdekképviseleti szervezőkészségét a tisztújításra készülő Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének.

 

 – Hogyan kezdődött ez a történet?

– Marosvásárhelyen születtem 1962-ben. Középiskolai tanulmányaimat is itt folytattam, majd 1981–1985 között a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának magyar–angol szakán tanultam tovább. 1985-ben házasságkötés és családegyesítés útján Franciaországba emigráltam. Itt szerettem volna befejezni az egyetemi tanulmányaimat, de pénzt kellett keresnem. Így aztán kamionsofőrnek álltam, ami megalapozta nálam a fuvarozói szakma szeretetét. A franciaországi viszonyokhoz gyorsan alkalmazkodtam. Elkezdtem humánerőforrás-menedzsmenttel foglalkozni, majd átvettem egy közúti fuvarozói munkaerőközvetítő iroda vezetését. Szakterületem már akkor a közúti fuvarozás volt. A francia környezetbe való beilleszkedésemet sikertörténetnek tartom, gazdaságilag és kapcsolatépítés szempontjából különösen.

– Egyenes útnak látszik az asszimilálódás felé…

– A látszat mindig csal. A francia évek alatt is kapcsolatban maradtam Magyarországgal, magyarságom és nemzeti identitásom számomra egy pillanatig sem volt kétséges. A rendszerváltozással egy időben erősödött meg bennem a tudat, hogy az én helyem idehaza, Magyarországon van. 1989 decemberétől több humanitárius segélyszállítmányt bonyolítottam Párizsból szülőföldemre, az első kamiont magam vezettem Székelyföldre. 1992-ben költöztem haza Magyarországra, azóta a családommal itt élek, a budaörsi otthonunkban neveljük gyermekeinket.

– Mit sikerült profi tálni a francia évekből?

– Hazatérve elindítottam első vállalkozásomat, a Prevost-Hungária Kft .-t, amelynek 50 százalékos tulajdonosa vagyok. A teljesítményünk szerint jelenleg a magyar fuvarozói toplista 7. helyén állunk. Ma, negyedszázad elteltével 190 vontatóval, 360 alkalmazottal dolgozunk. Az árbevételünk tízmilliárdos nagyságrendű. Büszkén mondhatom, hogy a Prevost-Hungária ma az légi áruszállítás közúti kiszolgálói üzletágának (Road Feeder Service, RFS) kelet-európai specialistája. Az eltelt 25 év alatt sikerült úgy kiépíteni az üzleti kapcsolatokat és olyan gördülékennyé szervezni a munkát, hogy ma már a saját lábamon is szilárdan állok. Ezért szeretném a Prevost-Hungáriát 100 szá zalékban magyar tulajdonú vállalkozássá tenni. Ugyanakkor úgy érzem, marad energiám a közösségszolgálatra is. Arra gondoltam, hogy hatékonyan és eredményesen tudnám képviselni a fuvarozóvállalkozásokat a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületében.

– A társadalmi szerepvállalás általában áldozatokkal jár, és jellemzően önkéntes tevékenység. Hiányzik ez Önnek?

– Az aktív társadalmi szerepvállalás, a cselekvés és a felelősség vállalása mindig is motivált. Az MKFE-nek 11 éve vagyok tagja. Mivel az egyesület tisztújításra készül, és engem számos vállalkozó megtisztelt azzal, hogy elnöknek jelölt, úgy döntöttem: a tagság bizalma esetén szívesen vállalom az egyesület vezetését.

– Wáberer György nyomdokába lépni nem is lesz egyszerű feladat.

– Tisztában vagyok vele. Az MKFE Wáberer György vezetésével korszakos eredményeket ért el. A közúti fuvarozás versenyképességének javítását szolgáló kormányhatározat kiharcolása, a nevezetes 16 pont többségének eredményes végrehajtása eredményeként a magyar fuvarozók helyzete ma összehasonlíthatatlanul jobb, mint három évvel ezelőtt. Ez egy olyan szilárd alap, amire hosszú ideig építeni tudunk. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy szinte minden nap keletkeznek újabb feladatok, amelyeknek határozottan és szakszerűen meg kell felelni annak érdekében, hogy az elért versenyképességet meg tudjuk őrizni és lehetőleg tovább tudjuk növelni. Tisztában vagyok az egyesület előtt álló – az utóbbi időben egyre tornyosuló – feladatok súlyával, a jelenlegi elnökség és a munkaszervezet erőfeszítéseivel. Az egyesület a nehezedő körülmények között is komoly eredményeket ért el, ami azt jelenti, hogy nem kell mindent elölről kezdenünk.

– Melyek most a közúti fuvarozó vállalkozások előtt álló legsürgetőbb feladatok?

– Tennivaló van bőven. Azt szeretném elérni, hogy az MKFE tagjai a legjobb körülmények között a legjobb teljesítményt nyújthassák a fuvarpiaci szabadversenyben, belföldön és külföldön egyaránt. Most úgy látom, hogy folytatva a jelenlegi elnökség munkáját napirenden kell tartanunk a piacvédelem kérdéseit, és erősíteni kell az érdekérvényesítés intenzitását. Nem szabad megállnunk, amíg haladéktalanul nem töltik fel az ellenőri csoportok létszámát a kormányhatározatban előírt 130 főre. El kell érnünk, hogy a közúti ellenőrök megkapják azt az anyagi és erkölcsi megbecsülést, ami lehetővé teszi a munkájuk részrehajlás nélküli elvégzését. A piacvédelem fontos része, hogy a jelenleg még papíralapú közúti magyar közlekedési engedélyek hamisíthatóság elleni védelme mielőbb megvalósuljon. Nem odázható tovább az engedélyadminisztráció és ellenőrzés teljes digitalizációja sem.

– A nemzetközi üzleti életben szerzett tapasztalatait hogyan tervezi kamatoztatni?

– Nagyon aktívan követem a nemzetközi fejleményeket. A politikai szinteken eldőlni látszó jogszabály-módosítások miatt fel kell készülnünk a jelenleginél keményebb piaci versenyre. Ilyen körülmények között a magyar fuvarozóknak is meg kell érteniük, hogy csak akkor van esélyünk talpon maradni, ha uniós színvonalú feltételrendszerhez közelítő körülményeket biztosítunk a munkavállalóink számára. Egyre inkább úgy tűnik ugyanis, hogy a mobilitási csomag és a kiküldetési szabályok követelményei miatt a magyar fuvarozók számára nemcsak hazánkban, minisztériumi szinten, hanem külföldön, Brüsszelben is kell majd érdeket érvényesíteni. A nyugat-európai országok ki akarnak minket szorítani a piacról. Az MKFE alkalmas szervezet arra, hogy megoldást kínáljon a helyzetre. A 45-ös pihenőkről szólva az egyesület bérelhetne vagy akár építhetne kamionparkolásra és pihenő eltöltésére alkalmas ingatlanokat. A tagok több szinten kapcsolódhatnának be. Ezekről a helyszínekről az egyesület megszervezhetné a gépjárművezetők hazautaztatását, megfelelő kereteket biztosíthatna az ott történő váltásokhoz.

– A piac nemcsak Nyugaton, hanem Keleten is tele van kihívásokkal…

– Az ukrán, belorusz, szerb, török vállalkozók a versenytársaink, akik ugyanúgy támadják a mi piacainkat, ahogyan mi a nyugatiakat. Többségük csak az olcsó munkaerő és üzemanyag versenyelőnyét használja fel velünk szemben, azonban sajnos sokan hamisított fuvarengedélyekkel és elbliccelt útdíjakkal szereznek maguknak előnyt. Én úgy gondolom: mindent meg kell tennünk, hogy ezt ne tehessék meg. A magyar ellenőrzési és szankcionálási rendszernek ugyanolyan szigorúnak kell lennie, mint az osztrák, lengyel, német és más államok esetében. Szeretném, ha egyértelművé válna: az engedélygazdálkodás kiegyensúlyozása nemzetgazdasági érdek.

– A tennivalók listája láthatóan hosszabb, mint amit lapunk terjedelme most elbír. Ezért utolsó kérdésként: az MKFE működésében mit változtatna?

– Megítélésem szerint határozott érdekképviseletre van szükség. Hiszen egyértelmű: ami a fuvarozó vállalkozásoknak jó, az jó a nemzetgazdaságnak, az jó Magyarországnak. Ismerem az elnökség és a munkaszervezet által az elmúlt évben megfogalmazott legfőbb célokat. Ezek: erőteljesebb érdekképviselet az IRU-ban és az Európai Unióban, XXI. századi munkakörülmények megteremtése a szolgáltatási körök bővítésével, nagyobb nemzetközi szerepvállalás a szakma érdekében, modern technológiák alkalmazása, parkolók létesítése, pályázatokban való részvétel, autóbuszos piacnyitás stb. Ezek az irányok jók, ezeket a célokat meg kell valósítani. A fuvarozóvállalkozások összefogásával erre van esély, és van erő, és megítélésem szerint a kormányzat részéről ehhez megvan a támogatás is. Meggyőződésem, hogy kitartó munkával, elkötelezett együttműködő elnökséggel, szakmai tanácsokkal és aktív, a tagok munkájára is építkező megyei képviselőkkel az egyesület megfelelhet a jövő kihívásainak.