Nemzedékváltás küszöbén – interjú Buday Lászlóval, a Bábolna Sped Kft. többségi tulajdonosával és ügyvezető igazgatójával

Nemzedékváltás küszöbén – interjú Buday Lászlóval, a Bábolna Sped Kft. többségi tulajdonosával és ügyvezető igazgatójával

A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége tavalyi nagyrendezvényén a közúti fuvarozói szektor szereplői közül Az év vállalkozója-díjat vehetett át az MKFE előterjesztésére Buday László. A szakember a belföldi és nemzetközi fuvarszakmában eltöltött több mint 4 évtized után épp háttérbe vonulni készül cége, a csaknem 3 évtizede irányított, belföldi és nemzetközi közúti fuvarozó és logisztikai szolgáltató, a Bábolna Sped éléről; a napi operatív ügymenetet irányító, megfelelő ügyvezetőutód körültekintő kiválasztása után – várhatóan májustól – társ-ügyvezetőként már csak stratégiai kérdésekkel és hosszú távú befektetésekkel kíván foglalkozni.

– Sokáig (évekig) nem volt kérdés a staféta átadása, hiszen a lánya, Budai Barbara elmélyült a szakmában, 2 éve cégvezetőként is tevékenykedik. Mégsem egyértelmű a folytatás?

– Mérföldkő előtt áll a társaság: új fejlődési pályára szeretnénk állítani. Természetesen neki is megvan a lehetősége pályázni, elmondása szerint bátran áll is a megmérettetés elébe, de amióta az ügyvezetői felelősséget a vonatkozó törvény kiterjesztette a saját vagyonnal felelés kötelezettségére, egyedüli örökösömként neki is be kell látnia, hogy nem lenne szerencsés a társaságot megfosztani a versenyeztetés vélelmezhető előnyeitől. Emellett az elvégzendő operatív feladatokra alapvetően széleskörű tapasztalatokkal bíró, rátermett, energikus vezetőt keresünk a munkaerőpiac megszondázásával. A többes szám nem véletlen, hiszen széleskörű felhatalmazással szeretnénk felvértezni az utódomat, hogy a munkatársak és a piac szemében kétség se férhessen a szándékunkhoz. Ezért a pályázatot elbírálók hatfős testületébe a kisebbségi tulajdonostársam mellé – az iránta érzett tiszteletből és elköteleződésből – meghívtam elismert szakembereket, a cég gazdasági igazgatóját, aki 30 éve harcostársam, valamint a legnagyobb finanszírozó pénzintézetünk képviselőjét.

– Milyen mutatószámokkal jellemezné a cég működését?

– A jelenleg mintegy 100 fős, fiatal munkatársi gárdát foglalkoztató társaság évek óta tartósan 4,2–4,5 milliárd forintos forgalmat bonyolít a jellemzően élelmiszer- és gyógyászati, kisebb részben autóipari szállításainkkal, logisztikai és egyéb kiegészítő szolgáltatásainkkal; ezt az értéket szeretnénk 5 milliárd fölé tornázni és fenntartani. A zászlóshajónk az árbevételünk felét adó nemzetközi forgalom, a következő a sorban a negyedét termelő üzem- és kenőanyag-értékesítésünk, valamint a komparatív előnyt biztosító saját javítóbázisunk és vizsgahelyszínünk tevékenysége. (Ez utóbbi különös jelentőséggel bír, hiszen az új szabályozás szerint rakott pótkocsival kell megfelelni a műszaki vizsga követelményeinek.) A maradék részen osztozik a mintegy 500 millió forintos szállítmányozási, a 160–170 milliós, ígéretesen fejlődő logisztikai és a 20 millió forint körüli ingatlanhasznosítási üzletágunk. Érdekes azt is mérni, hogy árbevétel szerint rangsorolva a hazai fuvarozókat évek óta a TOP 30-as mezőnyben szerepelünk, de ha élőmunka-hatékonysági szempontból elemeznénk, akkor a TOP 10-es élbolyban foglalunk helyet.

– Hogyan épül fel a flottájuk?

– Jelenleg 70 saját tulajdonú, 40 tonna össztömegű autóval dolgozunk; a nyerges vontatók mértékadó típusa a Scania, a pótkocsiké a Schmitz, a Krone és a Berger. Az e hónap végén záruló, minőségi cserét célzó, 20 autós beszerzésünk Scania-Schwarzmüller konstrukcióban valósul meg, és tehermentesítendő a saját műhelyünket már négy évre szóló, teljes körű szervizgaranciáról szól a szerződés. A méretgazdaságosság vezérelte hatékony működés számunkra azt jelenti, hogy minden 5 járműszerelvénnyel való bővítés 1,5–2 százalékkal csökkentheti a vállalati általános költségeket, ezenkívül az elmúlt években folyamatosan szorítottuk le az üresfutások arányát 8 százalék alá, ami szintén egy jól körülírható megtakarítási jellemzőnk. Figyelembe véve a piaci körülményeket már évekkel korábban 60 autós járműparkban modelleztem a gazdaságos üzemméretet, abban az összetételben a futáskihasználtság 1 százalékos javítása például havonta 2 millió forintos eredménytöbbletet hozhatott a konyhára. Az említett árbevétel-cél elérése érdekében számolunk a további flottanövelés lehetőségével akár 80–100 járműre is, hozzátéve, hogy szinergiákat kiaknázandó az eddig két ütemben fejlesztett, kiválóan üzemelő logisztikai központunk újabb bővítésével még tovább szélesíthetjük az ügyfélkörünket.

– Mióta foglalkoznak raktározással?

– A teljes körű logisztikai szolgáltatóvá válás céljával a logisztikai központunk létrehozása – kapcsolódva a nemzetközi közúti fuvarozási tevékenységünkhöz – nagy vágyam volt még 2007–2008 táján. A válság megtorpanásra késztette a tervezett zöldmezős beruházást, majd 2016-ban a rendelkezésünkre álló 2 hektáron – kihasználva a meghirdetett Növekedési Hitelprogram lehetőségét – fel is épült az I. ütem széles folyosós, statikus állványrendszerű 3050 négyzetmétere. A fokozott érdeklődés már akkor érezhető volt, ezért nem vártunk sokat a II. ütemmel sem: a rá következő évben újabb 3050 négyzetméterrel bővítettük a csaknem 10 méteres, 6–7 rakodási szintűre kialakítható, magasraktári csarnokot, immár szűkfolyosós rendszerben, nagyobb árukészlet egyidejű tárolását megvalósítva, jövőbe mutató megoldásokkal szolgálva ki a megbízói igényeket. A műszaki tartalmat ugyanis úgy állítottuk össze a logisztikai központ vezetőjével, a párommal, Mercier Andreával, hogy a kiszolgálógépekbe (elektromos targoncákba) épített vezérlőszoftver a későbbiekben – ahogy a munkaerőhelyzet kívánja – aktiválható teljes automatizálásra is. Egyébként maga az épület a hőmérsékletkontroll révén gyógyszerraktárként is üzemelhet. A manipulációs terület fölötti légteret 700 négyzetméteres galériával hasznosítva pedig a hozzáadottérték-növelő szolgáltatásokat (csomagolás, címkézés, komissiózás stb.) végezhetjük hatékonyan. A teljes beruházás több mint 1,1 milliárd forintba került (380 milliós önerővel), beleértve az említett korszerű raktártechnológiát és a jól paraméterezhető informatikai rendszer kiépítését.

– A jósolt gazdasági visszaesés küszöbén jó ötlet további bővítésben gondolkodni?

– A várható recesszió inkább csak a tulajdonostársam kisebbségi üzletrészének tervezett kivásárlását késlelteti. Ami a logisztikai központunkat illeti, e tevékenység erősíti az imázsunkat, a tőkeellátottságunkat és a stabilitásunkat. Az eddigi tapasztalatok alapján sikertörténetről számolhatok be: a kezdeti személyügyi nehézségek után az elmúlt évet 110 millió forintos EBITDA-val zárta ez az üzletágunk 50–55 százalékban lefedett kapacitás mellett, ami kiváló alapot biztosít arra, hogy a célzott 80 százalékos állandó kihasználtságot elérjük (20 százaléknyi tárolókapacitást fenntartva a szezonális forgalomnak). Emellett a beruházás előre meghatározott 8–10 éves megtérülési ütemét is tartani tudjuk. E potenciállal ugyanis a jelenlegi központ eredményessége rövid időn belül gyakorlatilag megduplázható megbízásokkal egyelőre Bábolna 30–40 kilométeres vonzáskörzetéből, amit tágítani is szeretnénk. És akkor még nem is beszéltünk a piaci helyzet alakulása függvényében tervezett raktárbővítésről, ami 2500 további tárhelykapacitást biztosítana számunkra, amint a hiteltartozásainkat kifizettük. E III. fázisban fejlesztendő létesítmény rendeltetését illetően egyelőre három fejlődési irányt vázoltam fel: az egyik a gyűjtőszállítmányozás, a másik egy ADR-es raktár felépítése, hiszen a térségben ez hiánypótló lenne, a harmadik lehetőség egy átrakóraktár kialakítása. Ez utóbbi tevékenységgel már most is foglalkozunk az éjszakai műszakban, és úgy látom, lenne rá további kereslet a piacon. Hasonlóképpen piac vezérelte döntés az évi 6 millió liter gázolajat és 1 millió liter benzint forgalmazó üzemanyagtöltő-állomásunk megújítása (korszerűsítése és kapacitásbővítése) várhatóan ez év második felében. Minden előkészületet elvégeztünk, a munkálatok szűk keresztmetszete mindössze a kivitelezői kapacitás hiánya.

 

Névjegy

Buday László 1978-ban végezte el Győrben a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolát gépjárműüzemi szakon. Közlekedési üzemmérnökként egy győri szállítási vállalatnál állt munkába, ahol végigjárva a ranglétrát – volt fuvarszervező, főnökségvezető, diszpécser és üzemgazdasági osztályvezető – egészen 1990-ig dolgozott. Akkor indult és nyert a bábolnai kombinát – úttörő módon kiírt – szállítási igazgatói pályázatán. Innentől kezdve a pályája összeforrt a cég fejlődésével: 1992-ben a kft.-vé alakult társaságot vezette, 1996-ban pedig a résztulajdonosa lett. Időközben közgazdászdiplomát is szerzett, és a korábbi üzemgazdasági feladatai tapasztalatával kellő rálátással tudta fejleszteni a céget: a kombinát veszteséges szállítási üzletágát erőteljes költségcsökkentés révén eredményessé tette. A szakember társadalmi szerepvállalásban is aktív: évek óta tagja a Széchenyi István Egyetem államvizsga-bizottságának, alkalmi felkérésre pedig feladatot vállal a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete munkájában.

 

Céggazdák

A Bábolna Sped Fuvarozó, Szállítmányozó és Járműjavító Kft. 1992. július 1-jén alakult a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát szállítási igazgatóságából, annak 100 százalékos tulajdonában. Később, az állami gazdasági dolgozókra vonatkozó kárpótlási törvény rendelkezései alapján a menedzsment és a dolgozók ingyenes vagyonjegyet kaptak, amelyek üzletrésszé konvertálódtak a társaság jegyzett tőkéjében: kialakult egy 25,3 százalékos dolgozói és egy 74,7 százalékos állami üzletrész-arány. Az utóbbit 1996 márciusában nyilvános pályázaton meghirdették, és privatizálták, amelynek során dolgozói-vezetői tulajdonba került. A dolgozói kivásárlások révén mára 100 százalékban két belföldi magánszemély és családtagjaik birtokolják a céget: a többségi tulajdonos Buday László és családja, a befektetőtársa nem vesz részt a kft. tevékenységében.

 

Varga Violetta

Leave a comment

Send a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük