Szállítmányozás 2020 online konferencia

Magyarország mikro- és makrogazdasági kilátásai

A magyar gazdaság elmúlt néhány évben befutott pályáját, a 2017–2020 közötti, évi 3–4 százalékos növekedéssel járó átmeneti élénkülés lehetőségeit és a 2020-tól várható bizonytalansági tényezőket elemezte előadásában a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke.

Magyarország a részsikerek ellenére leszakadóban van a régiótól, a regionális versenytársaink (Csehország, Lengyelország, Románia, Szlovákia) jóval nagyobb gazdasági növekedést produkáltak az elmúlt bő másfél évtizedben, egyedül Szlovéniát előzzük meg ebben az összevetésben, állapította meg Vértes András, aki szerint a lemaradásunkat alapvetően a kormányzati megszorítások, illetve a pénzügyi világválság okozta. A gazdaság egyensúlyát tekintve azonban magunkhoz képest nagyot
fejlődtünk, mind a folyó fi zetési mérleg, mind az államháztartás egyenlege
jelentősen javult, és bár a költségvetés ovábbra is defi cites, ennek mértéke
megfelel az európai szabályoknak és elvárásoknak.

A javuló egyensúly mindazonáltal romló versenyképességgel jár, ma ez az igazi problémája a hazai gazdaságnak. Tizenöt év alatt folyamatosan esett vissza a versenyképességünk, például a Világgazdasági Fórum listáján a 30. helyről 2017-re a 60. helyre csúsztunk, z Európai Unióban pedig a 24. helyen állunk, minket csak Ciprus, Románia, Horvátország és Görögország követ. Ebben szerepet játszik a humántőke (oktatás és egészségügy) gyengesége, a kormányzati döntéshozatal átláthatatlansága, a tulajdonjogok tiszteletben tartásának problematikája, a piaci verseny túlzott állami korlátozása, a lojális vállalatok előnyben részesítése, az erős korrupciós veszély, a magánberuházások alacsony szintje és a független intézményrendszer hiánya.

Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke

A magyar gazdaság teljesítménye változatlanul nagymértékben függ a külső
tényezőktől, ami persze érthető, hiszen kis ország vagyunk kicsi gazdasággal. A probléma az, hogy sokkal erősebben függünk az uniós támogatásoktól, mint például a többi visegrádi tagállam, amit jól érzékeltet, hogy az EU-transzferek és a külföldön dolgozó mintegy félmillió magyar hazautalásai együttesen évente a GDP 6–7 százalékát teszik ki. A Miniszterelnökség megbízásából a GKI és a KPMG által közösen készített elemzés alapján az EU-támogatások nélkül 2007–2015 között nem nőtt, hanem csökkent volna a GDP (plusz 5 helyett mínusz 2 százalék); 30 százalékkal kevesebb lett volna a beruházás; a lakosság fogyasztása nem 5, hanem 10 százalékkal esett volna vissza; nem jöttünk volna ki a túlzottdefi cit-eljárásból; az államadósság emelkedett volna; nem lett volna mód a devizahitelek forintosítására; a forint gyengébb, a kamatok pedig magasabbak lettek volna. Egész Európa kijött a válságból, és a mi régiónkban is folyamatosan erősödik a gazdaság.

A GKI prognózisa szerint Magyarországon 3,7–3,8 százalék lesz a növekedés, az idei év egészét tekintve – ami szép nagy szám, ám több térségbeli ország is jobban teljesít nálunk. Nagyon erős növekedési pályára állt az európai gazdaság, a bővülés üteme ma meghaladja az Egyesült Államokét, és a konjunktúra még jó néhány évig eltarthat. Az Európai Unió összesített konjunktúraindexe másfél évtizede nem volt olyan pozitív, mint most, tehát gazdasági szempontból egyértelműen jó világ van és lesz a következő években is Európában. Mindezt a hazai konjunktúraindexek is alátámasztják, bár a beruházások erősen ingadoznak. Elsősorban az államiak változnak hektikusan attól függően, hogy miként érkeznek az uniós támogatások, míg a magánberuházások csak lassan növekszenek, alapvetően a jogbizonytalanság és a hazai gazdaság túlzott centralizáltsága miatt.

Tízéves összevetésben az iparágak közül a járműgyártás teljesítménye magasan a 008-as bázisév fölött szárnyal, az élelmiszeripari
termelés is meghaladja ezt a szintet, azonban a textil-, a számítógép-
vagy az elektronikai és optikai termékek gyártása még mindig elmarad az
egy évtizeddel ezelőtti teljesítménytől.

Növekedési és egyensúlyi szempontból is 2017–2020 a fellendülés évei lesznek, alacsony kamatokkal, erős fogyasztói kereslettel, növekvő magán- és hazai költségvetési, illetve uniós forrásokból fi nanszírozott állami beruházásokkal, komoly, de remélhetőleg kezelhető globális kockázatokkal. A konjunktúraérzékeny iparágak, mint például a logisztika, repkedni fognak a következő években, de a piaci szereplőknek arra is fi gyelemmel kell lenniük, hogy ez az időszak egyszer véget ér. Vértes András úgy vélte: 2020 után az EU-hoz való politikai és gazdasági illeszkedés lesz a fő kérdés, az, hogy Magyarország együtt halad-e a németek és franciák vezette uniós élcsapattal, mert ez fogja eldönteni hazánk elkövetkező 20 évét. Ha igen,
akkor független intézményeket kell létrehozni, csökkenteni az EU-transzferektől való függést, erősíteni a jogbiztonságot és érdemben növelni a versenyképességet – mindezt a jelenleginél nagyságrendekkel kevesebb EU-támogatás mellett.

A cikk a NavigátorVilág 2017. novemberi számában jelent meg.