NavigátorVilág – Vasúti fuvarozás online konferencia

Koronavírus-állónak bizonyult a Trieszti Kikötő – interjú Marco Zolliával, a Trieste Marine Terminal (TMT) értékesítési és marketingmenedzserével

Koronavírus-állónak bizonyult a Trieszti Kikötő – interjú Marco Zolliával, a Trieste Marine Terminal (TMT) értékesítési és marketingmenedzserével

Az olasz gazdaságot megakasztó járvány ellenére a kikötőben egy pillanatra sem lassult vagy állt le az élet, a vonatok közlekedésében sem volt fennakadás. Az ipari termelés csökkenése és a fogyasztási szokások változása persze kihathat a forgalom alakulására, de a tartósan alacsony olajárból még profitálhat is az adriai terminál.

– Hogy vannak?

– Köszönöm, mindannyian jól vagyunk. A helyzet még mindig teljesen szürreális számunkra, de valószínűleg nincs ez másképp máshol sem Európában, sőt, az egész világon. Viszonylag gyorsan sikerült a helyzetet ellenőrzés alá vonni Olaszországban, és most már magabiztosan tesszük meg a szükséges lépéseket a minél gyorsabb kilábalás érdekében.

– Mikor és hogy csapott le a koronavírus-járvány Triesztre?

– A helyzet március közepén kezdett el megváltozni, amikor Olaszország néhány régiójában kijárási korlátozásokat és tilalmakat vezettek be. A regionális és központi kormányzati szervezetek hathatós intézkedésekkel a „stratégiai ágazatokban” továbbra is lehetővé tették a munkavégzést, de természetesen az érintett cégeket kötelezték is számos járvány-megelőzési intézkedésre. A fuvarozás és a logisztika a stratégiai ágazatok közé került, így a kikötő és a terminál is folytathatta a normál működését, természetesen nagy hangsúlyt helyezve a dolgozók egészségének védelmére, a kormányzati ajánlásokat és szabályokat figyelembe véve. Bevezettük a távmunkát, ahol csak lehetséges volt, a terminálon az üzemeltetést végző kollégák esetében pedig szigorúan megköveteltük a módosított szabályok és eljárások betartását. Az új szabályok alkalmazását nagyon gyorsan kellett bevezetnünk, máskülönben nem lettünk volna abban a helyzetben, hogy fenntartsuk a tevékenységünket.

– Mennyire (volt) súlyos a járvány Triesztben és környékén?

– Azt kell mondanom, hogy a térségünket nem ütötte meg annyira súlyosan a járvány, mint más régiókat. Természetesen itt is voltak fertőzöttek, de ezek száma és súlyossága nem terhelte túl a trieszti kórházakat, végig „normális” volt azok működése. Májusra a helyzet egyértelműen javult, a néhány héttel korábbi állapotoktól eltérően az új fertőzések száma csökkenő tendenciát mutat.

– Mi az, amin változtattak, és min nem?

– Üzemeltetési szempontból az intézkedések lehetővé tették, hogy a rakodási, átrakási tevékenységet a normál eljárásrend szerint eredményesen elvégezhessük. E szempontból nézve az intézkedések nem voltak drámai hatásúak. Amiben véleményem szerint változtunk – azt is mondhatjuk: fejlődtünk –, az a hozzáállásunk a saját munkánkhoz és a kollégáinkhoz, valamint nemcsak az ellátási láncban, hanem a mások életében betöltött szerepünkhöz is. Hiszek abban, hogy ez a szürreális és bonyolult helyzet a legjobbat hozta ki a kollégáink többségéből. A kritikus pillanatban mindenkiben tudatosult, mit is jelent és milyen fontos az ő feladata a cégünk működésében, legyen az a szolgáltatásaink értékesítése vagy a daruk kezelése, a vonatok rakodása, netán a cégvezetés. Összehozta az embereket a terminálon és a kikötőben a válsághelyzet, aminek hatására még a korábbinál is jobban érezzük azt, hogy egy valódi közösség, egy igazi csapat, egy család tagjai vagyunk, és még jobban rácsodálkoztunk, milyen nagyszerű kollégáink vannak. Hasonlóképp tudok beszélni az üzemeltetésben részt vevő partnereinkről és megbízóinkról is. Az üzleti tevékenységünk emberi oldala felértékelődött, és a napi munkavégzés motorjává vált.

– A TMT a kínai és az olasz gazdaság részleges leállítása ellenére is 1 százalékos növekedést tudott elérni 2020 I. negyedévében. Miként alakult ez?

– Ez elsősorban a rendkívül jó januári és februári eredményeknek volt köszönhető, és annak a ténynek, hogy az üzleti tevékenységünk térben jelentősen diverzifikált. Noha olaszországi terminál vagyunk, de mint ezt Önök jól tudják, nem csak olasz forgalmakat kezelünk. A célpiacaink szinte teljesen lefedik Kelet-Közép-Európát, így egy ország forgalmának átmeneti csökkenése nem rengeti meg alapjaiban a terminál működését. A kulcstényező – ahogy eddig – jelenleg is a kikötő vasúti intermodális hálózata: amikor az olasz piac visszaesett, a nemzetközi forgalmaink fenn tudták tartani a forgalom volumenét.

– Május elején mi mondható a II. negyedéves számokról?

– Az biztos, hogy nagyon boldogok lennénk, ha tartani tudnánk a tavalyi év szintjét, de reálisan nézve a II. negyedévben egy 5–10 százalék közötti visszaesés sem volna nagy meglepetés. Az EU-szerte bevezetett korlátozások és leállások április és június között fogják igazán éreztetni a hatásukat, de reméljük, a második félévre már magára találnak a piacok és a gazdaság. Az ipari termelés újraindulása Európában okot adhat az optimizmusra a logisztikai piac szereplőinek is, de nagyon sok múlik a globális helyzeten, így Kínára, a Távol-Kelet országaira és a Földközi-tenger medencéjére is tekintettel kell lennünk a tervezéskor. Amennyiben a járványhelyzet már nem súlyosbodik a következő hónapokban, számítani lehet a forgalom helyreállására. De a valódi kérdés: az emberek is teljesen visszatérnek még idén a régi életvitelükhöz? Netán felül fogjuk vizsgálni az életformánkat, a hozzáállásunkat, a vásárlási szokásainkat – amik egy másféle gazdasági állapotot okoznának, mint a korábbi volt? Talán erről még mindig korai gondolkodni.

– Kaptak az olasz logisztikai cégek valamilyen külön állami támogatást?

– A mi cégcsoportunk nem kért és nem is kapott semmiféle közvetlen anyagi támogatást a kormánytól. Szeretnénk átvészelni ezt az időszakot úgy, hogy nem kérünk abból a közpénzből, amelynek sokkal jobb helye van az olyan cégeknél, amelyeknek kényszerűségből teljesen fel kellett adniuk a gazdasági tevékenységüket.

– A járványhelyzet nyomán felülvizsgálják a stratégiájukat, különös tekintettel a beruházási terveikre?

– Nem, jelen helyzetben is úgy gondoljuk, hogy a stratégiánk és a beruházási terveink reálisak és tarthatók. Hinni akarunk abban, hogy az élet hamarosan visszatér a normális medrébe, sőt, a korábban említett nehézségek ellenére is kifejezetten optimistán nézünk a jövőbe: komoly forgalom fog az Adrián és így Triesztben is bonyolódni. Még keményebben fogunk dolgozni azon, hogy teljesítsük a tulajdonosi és a piaci elvárásokat.

– Milyen hatása lehet az Önök üzleti tevékenységére az alacsony olajárnak?

– Az üzemanyag ára nem szerepel szignifikáns elemként a mi költségstruktúránkban. Azonban a tengeri hajózásban ez nagyon jelentős tétel, ami már több hajóstársaságot is arra ösztönzött, hogy a Szuezi-csatorna helyett Afrikát megkerülve közlekedjenek a Távol-Kelet és az észak-európai kikötők között. Ezzel kedvezőbb költségszintet értek el, de jelentősen megnőtt a szállítások tranzitideje – ez versenyelőnyt jelenthet az adriai szolgáltatók számára, amelyek továbbra is a „hagyományos” szuezi útvonalat használják. Egyelőre nem minden hajó és hajóstársaság kerül Afrika felé, de ha az árszint tartósan ezen a szinten marad, akkor az adriai kikötők hosszabb távon profitálhatnak ebből.

– Hogyan változott a közúti és a vasúti közlekedés a határellenőrzések bevezetése miatt?

– Az első napokban a teherautók hosszan várakoztak a határon a sofőrök egészségügyi ellenőrzése miatt, de a helyzet mára kiszámíthatóbbá vált, a forgalomban nincsenek jelentős holtidők. A vasúti közlekedésben nem tapasztaltunk komolyabb késést vagy fennakadást. A vonatok újra mozdonyt cserélnek a határokon, gyorsan és szervezetten – hiszen korábban is ez volt a gyakorlat, amire így könnyű volt visszaállni.

– Miként kezelték a megbízók az első napok, hetek pánikhangulatát?

– Olaszország elsőként esett el az európai országok közül, ami szélsőséges pánikreakciókat válthatott volna ki a piacon, annak ellenére is, hogy a terminál és a vonatok egy pillanatra sem álltak meg. Bizonyos szempontból érthető lett volna, ha az ügyfelek azt mondták volna: el kell felejteni Olaszországot, Triesztet, és más kikötőkbe kell terelni a forgalmakat. De senki nem járt el így. A hajóstársaságok gyorsan megerősítették, hogy fenntartják a heti járataikat Triesztbe, mi pedig a vasúti partnereinkkel mindent megtettünk, hogy a vasúti kiszolgálás színvonala a lehető legjobb legyen. Ennek köszönhetően a megbízók sem csökkentették a trieszti forgalmaik volumenét. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a számos partnerünknek, akik az üzemeltetést támogatják és valamennyi ügyfelünknek, a hajóstársaságoktól a szállítmányozókon át a közvetlenül importáló és exportáló gyártókig. Nekem, nekünk ez nagyon sokat jelent, és megmutatták, hogy az emberi kapcsolatok igenis előnyükre változtak a vírushelyzetben. Ezt mi sosem fogjuk elfelejteni, és arra ösztönöz bennünket, hogy keményebben dolgozva háláljuk meg a kapott bizalmat.