Szállítmányozás 2020 online konferencia

Erős pilléreken: komplex logisztikai szolgáltatás flottával és raktárakban – interjú Cserta Jánossal, az Alba-Zöchling alapító tulajdonosával és ügyvezető igazgatójával, Pap László és Cserta Róbert cégvezetőkkel, valamint Wilde Gábor logisztikai vezetővel

Erős pilléreken: komplex logisztikai szolgáltatás flottával és raktárakban – interjú Cserta Jánossal, az Alba-Zöchling alapító tulajdonosával és ügyvezető igazgatójával, Pap László és Cserta Róbert cégvezetőkkel, valamint Wilde Gábor logisztikai vezetővel

Az Alba-Zöchling több mint 30 éves fennállásának eddigi legnagyobb beruházása az október 2-án a Székesfehérvári Logisztikai Központban ünnepélyes keretek között átadott, 6600 négyzetméteres raktárcsarnok. Az 1 milliárd forintot meghaladó fejlesztés jelentős része önerőből, a másik része banki támogatással valósult meg. A létesítményavatás apropóján kaptuk mikrofonvégre a ma 100 százalékban magyar tulajdonú, családi középvállalat vezetőit.

– Milyen tervekkel indultak neki ennek az évnek, és hogyan festette át ezeket a járványhelyzet?

Pap László (P. L.): – 2013 óta folyamatosan felfelé mutató ívet rajzol az árbevételünk és a nyereségünk. 2018 volt az egyik csúcs, és noha ettől kis mértékben elmaradt 2019 a fuvarozási és szállítmányozási oldalon, a raktárbővüléseknek köszönhetően az elmúlt év még jobb lett az előzőnél. Úgyhogy azt mondtuk, hogy ha nem törnénk meg ezt a fejlődést 2020-ban, akkor az nagyon jó lenne, de akár a 2018-as, akár a 2019-es eredményekkel elégedettek lettünk volna. Ma már azt gondolom, hogy rosszabb évünk lesz, mint vártuk a tervezéskor tavaly decemberben, de jóval jobb, mint ami kinézett idén áprilisban. Mondhatni március közepéig, szinte a kijárási korlátozások bevezetéséig jól alakultak a forgalmaink. Sajnos azonban egyes partnercégeink azonnal a bejelentés után leálltak, és az I. negyedév végén már látszott, hogy megtorpannak a fuvarfeladatok. A II. negyedévben a fuvarjaink nagyon visszaestek: az áprilisunk 40 százaléka volt az előző évi hasonló időszaknak, a májusunk 70 százaléka az előző májusnak.

Wilde Gábor (W. G.): – Mindeközben a raktári forgalmunk bőven 100 százalék fölött mozgott. Amíg ugyanis üzemelnek a gyárak vagy a termelőcégek, akkor a még úton lévő áruk beérkeznek, tehát azok egyrészt töltik a raktárt, másrészt viszont már nem szállítanak ki, ugyanakkor legyártották a kész termékeket, tehát gyakorlatilag azok is bennmaradtak a raktárban. Így aztán folyamatosan emelkedett a készlet egy darabig, amíg el nem kezdték visszafogni a gyártást, leállítani a beszerzéseket. Úgyhogy ezt mi éreztük erőteljesen, az árukat szinte nem tudtuk hova tenni, gyakorlatilag mindent megtöltöttünk, új raktárhelyeket is béreltünk, ezeket mind csúcsra járattuk. Jelenleg már nincs az a hatalmas nyomás, hogy dudorodjanak a raktár falai, de még mindig megtöltjük a kapacitásainkat. Úgyhogy ez várhatóan még egy darabig így lesz, aztán meglátjuk, hogy mennyire áll vissza a gazdaság, vagy mennyire fogják vissza a termelést a gyártók. Most ugyan újra pörög minden, de jelen pillanatban még nem igazán látjuk, hogy mennyire csúcsosodik ki megint a járványhelyzet újabb hulláma. Egy biztos: ha megint korlátokat kell bevezetni az ellátási láncban, akkor főhet a fejünk.

P. L.: – Az egyértelmű, hogy a II. negyedévben a raktárbázisunk egy olyan stabil alapokat adott, aminek köszönhetően könnyebben átvészeltük a fuvarfeladatok megcsappanását, tulajdonképpen a komplex logisztikai szolgáltató portfóliónk tartott talpon. Tényleg mindenki termelt, nem akart leállni, bepakolt magához, a saját területére, aztán hozzánk, és hiába álltak le mondjuk két hétre, nem értékesítettek továbbra sem, majd újrakezdték a termelést, és megint hozták hozzánk az árut…

– Adott ez a dömpinghelyzet löketet a saját tulajdonú raktárak bővítéséhez?

W. G.: – Most nagyjából fele-fele a saját tulajdonú raktárterület és a bérlet, de a piaci igényre lépésről lépésre épülő cég (ld. keretben, a 12. oldalon. A szerk.) sajátossága, hogy jelenleg legalább 4 helyszínen és minimum 12 épületben gazdálkodunk. A soklakiság pedig bizony sok erőforrást emészt fel fölösen. Egyetlen raktáron belül az embereket átcsoportosítani feladatokra sokkal könnyebb, mintha két különböző raktárból kellene átmozdítani. Aki már megszokott egy bizonyos munkaterületet, és ott a feladatot megcsinálja, jól is csinálja, azt vagy át lehet vezényelni, vagy nem. A gépeket is nyilván sokkal egyszerűbb elosztani teszem azt egy raktár két fele között: most éppen itt van több munka, két gép átmegy. Nekünk viszont vannak olyan gépeink, amiket a másik telephelyünkre már nem tudunk átvinni, szét kellene szerelni. Ilyen szempontból minél nagyobb egybefüggő területen dolgozhatunk, annál jobbak az üzemeltetési lehetőségek. Visszakanyarodva a kérdéshez mi tehát már 2019 IV. negyedévében nagyon komolyan gondolkodtunk, hogy bővíteni kell a kapacitást: láttuk, hogy vannak új partnereink, akiket frissiben megnyertünk, és az ő szállítmányaikat megfelelő minőségű raktárba kellett elhelyezni. Ezzel együtt mondhatjuk, hogy a kialakult tavaszi helyzet tovább érlelte és a sürgős megvalósítás felé terelte a gondolatot. A most felavatott új raktár 8000 raklap férőhelyes, és fűthető résszel is rendelkezik, 8 rámpájának köszönhetően rendkívül hatékony működést és gyors kiszolgálást biztosít. Az építőmunkálatok kevesebb mint 4 hónap alatt zajlottak, és a raktár teljes kapacitása már az év végéig ki lesz használva. Az átadó ünnepség után, alighogy a résztvevők levonultak a helyszínről, a kollégák már jöttek ellenőrizni a fűtőkamra megfelelő hőmérsékletét, mert néhány órán belül 1000 raklap átköltöztetésével már azonnal elkezdtük belakni az új csarnokot. Később meg felül kell vizsgálni a raktári helyelosztás egész rendszerét, mert egyelőre csak egy partnernek az áruit költöztettük be, de aztán a fennmaradó kapacitásokat újra kell tervezni és kitalálni a leggazdaságosabban üzemeltető rendszert. Párhuzamosan fut még egy szoftverfejlesztésünk, azt is be kell fejezni.

– Hogyan alakult a létszám az elmúlt fél évben?

P. L.: – Egyetlenegy embert sem küldtünk el, számítva arra, hogy jön a felfutás, és akkor meg szükség lesz rájuk. 220 volt az év eleji létszámunk, most 226, tehát kissé még bővítettük is. Továbbra is küzdünk a gépkocsivezető létszámmal, de nem a korábbi mértékben, mint ami az elmúlt két évet jellemezte. Elvileg 160–170-es sofőrállományt kellene feltölteni, ami néha sikerül, néha nem. A fuvarozókat érintő általános probléma, hogy hagyományos váltósofőrök gyakorlatilag már 2016 óta nem akadnak, erre nagyon nehéz megoldást találni még a mostani terhelt helyzetben is; hiába fizetnénk extrabért, senki nem vállalja az ezzel járó életmódot, pedig a hatékony munkaszervezés megkívánná.

– Megváltozott-e az ügyfélkör a járvány alakította gazdasági helyzetben?

P. L.: – A fuvarozási-szállítmányozási portfóliónk 55–60 százaléka autóipari kötődésű, ami az ismert összefüggések révén növeli a kitettségünket, ezért ezen az arányon egy picit kellene változtatnunk a jövőben. A struktúraváltás viszont nem hetekben, sokkal inkább években mérhető folyamat.

W. G.: – A raktártevékenységünkben legalább 50 százalékot képvisel az élelmiszeripar, ami a válságok idején sem szorul vissza, és ez így meglehetősen kedvező helyzet. Ezen a fronton egyenletesebb az iparági paletta: többféle ügyfelünk van, az említetteken kívül vegyipariak is, és ha az egyiknek a kibocsátása egy kicsit visszaesik, akkor a másikon tudunk erősíteni. Most a gyógyszeripar is eléggé dübörög.

– Tervezik-e fejleszteni a jelenleg 150 autós flottát?

P. L.: – Az elmúlt két évben – annak ellenére, hogy folyamatosan nőtt a cég forgalma és nyeresége – a saját eszközeink kapacitásait nem bővítettük. Most azonban – kicsit éppen a válság körüli bizonytalanság hatására – rendeltünk újabb 10 autót a járműparkhoz, ha némi kockázattal is. Így jártunk 2008-ban is, amikor pluszkapacitásunk volt: akkor nagyon nehéz volt 3–4 évig, viszont utána meg versenyelőnyünk lett belőle, mert rendelkezésünkre állt a megfelelő autómennyiség. Mindenesetre most nagyon nagy igény van rá, az augusztus utáni időszakunk erősebb, mint a tavalyi hasonló, jelenleg akár 100 pluszautót is tudnánk futtatni a jelenlegi napi 300 teherautón felül (beleértve a 150 db sajátot is). A frissen megrendelt eszközök 10–15 hét múlva érkeznek, és aztán meglátjuk januárban, hogy ez bővülés lesz, vagy csak minőségi csere. Mindenképpen az erényeink közé sorolnám a saját eszközpark meglétét, amellyel minőségi munkát tudunk végezni, megbízható és hozzáértő szakembergárda segítségével. Amire még büszkék vagyunk a közúti fuvarozásból, az a gyűjtőszállítási szegmens, hiszen ott a logisztikai alappilléreink (fuvarozás, raktározás, vámkezelés) mind egytől egyig hozzá tudnak járulni az adott körforgáshoz, munkavégzéshez.

– Marad-e a társaság régiós lefedettsége, vagy kitekintenek az ország többi részére?

P. L.: – Jelenlétünk Tatabányán, Oroszlányban és Győrött mint az észak- és közép-dunántúli térségben már jelent egyfajta terjeszkedést e régió vezető szállítmányozó-logisztikai cégeként, habár az említett városokban önmagukban nézve nem mi vagyunk a piacvezetők. Ami nem fejlődik, az hanyatlik, tartja a mondás. A jövőre nézve azt egyértelműen érezzük, hogy muszáj a régión kívül is mennünk ahhoz, hogy szinten maradjunk vagy növekedjünk, Úgyhogy a régiós fix helyünk megőrzése mellett, amit most nyilván az új raktárral tovább erősítünk, szeretnénk távolabbra is kitekinteni.

 

CÉGNÉVJEGY

Az Alba-Zöchling Kft. 1989-es létrejöttét meghatározta, hogy az első munkatársak az Alba Volán nemzetközi árufuvarozással foglalkozó dolgozói voltak a rendszerváltást megelőző években és évtizedekben. Cserta János megalapította, és 6 munkatársával elindította – folytatva az Alba Volánnál végzett addigi tevékenységüket – az Alba-Zöchling Nemzetközi Szállítmányozási és Fuvarozási Kft.-t, akkor még alacsony törzstőkével, a Zöchling GmbH osztrák szállítmányozócéggel közösen, vegyesvállalatként.

Az Alba-Zöchling Kft. tevékenységét az Alba Volán irodaházában és telephelyén kezdte meg bérelt irodákban, és folytatta egészen az 1990-es évek közepéig. Annak érdekében, hogy a fuvarozás költségei számukra tiszták és világosak legyenek, illetve a fuvardíjaikat optimálisan tudják kialakítani, 1993-ban a fuvarozási tevékenységre megalapították az Alba Fix Kft.-t. Nem sokkal ezután kezdték meg a saját gépjárműpark kiépítését is, 5 db Rába típusú tehergépkocsi megvásárlásával. Ezekhez a járművekhez nemzetközi fuvarozási tevékenységi engedély is tartozott, ami a 2004. évi uniós csatlakozásunk előtt nagy kincs volt. Az akkor induló 5 db-os járműpark mára 150-es flottára fejlődött.

1996-ban a székesfehérvári Sóstói Ipari Parkban a korábban megvásárolt 2,7 hektár területen felépítették és birtokba vették az irodaházukat. Ez a telephely biztosítja a mai napig is a flotta fejlesztéséhez szükséges területet. Jelenleg több mint 45 ezer négyzetméternyi saját tulajdonú és bérelt raktárkapacitással rendelkeznek. Az induló 7 főhöz képest ma a családi cégből a középvállalatig jutó társaságnak 226 alkalmazottja van, amely az alvállalkozói kört is beleértve nagyjából 300 család megélhetését biztosítja.

 

NÉVJEGY

Cserta Róbert a Corvinus Egyetemen végezte az alapképzését: nemzetközi gazdálkodást tanult angolul. Gimnazista korától kezdve érdeklődött a szakma és a cég iránt, így már e szak kiválasztásánál is az volt a családi terv, hogy idővel át fogja venni a cég irányítását, amire szülei tudatosan készítették fel. A szakmai gyakorlatát a Raaberlognál töltötte. A diploma megszerzése után dolgozott egy fél évet az Alba-Zöchlingnél, majd egy kicsit még tágítva a munkatapasztalatait és a nyelvtudását, kiment egy fél évre dolgozni Németországba, illetve egy másik fél évre Franciaországba. Ezen munkatapasztalatok után megkezdte az egyéves mesterképzését a London Business Schoolon, amit idén júliusban fejezett be. A járványhelyzet miatt egy kicsit előbb hazakerült, aminek pozitív hozadéka, hogy a társaság raktárépítésének tavaszi tárgyalássorozatában már részt tudott venni. Alig néhány hete, szeptemberben kezdett el cégvezetőként dolgozni Pap László és a szülei mellett (Csertáné Baté Edit a gazdasági vezető. A szerk.).

„Egyelőre Laci mentorként mellettem áll, én pedig mindenben igyekszem követni, figyelni, hallgatni. Bevon nagyon jól mindenbe, egyben kikéri a véleményemet, ami nagyon jól esik nyilván azért, mert még nincs akkora szaktudásom, hogy igazi, hatékony hozzászólója legyek a dolgoknak. Igyekszem azért az eddigi tapasztalataim és a tanultak alapján segíteni a munkáját meg a cég tevékenységét” – nyilatkozta Róbert lapunknak a még alakulóban lévő munkamegosztásról.

 

Varga Violetta