„Amíg urai vagyunk a helyzetnek, mindig tovább tudunk lépni”

„Amíg urai vagyunk a helyzetnek, mindig tovább tudunk lépni”

„Az a célom, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon: a kollégáim jól érezzék magukat nálunk, az áru időben eljusson a címzettjéhez és a vállalkozás is megtalálja a számítását, azaz gyarapodjon a vagyona” – mondja Szabó Gábor, aki cégével a napokban költözött új, bérelt telephelyé- re, Alsónémediben. Hozzáteszi: „A mi szakmánk folyamatos küzdelem, de pont ez a szép benne.”.

– Milyen évet zárt tavaly az Indián-Sped?

– Az árbevételt tekintve kifejezetten sikeres év van a hátunk mögött: körülbelül 25 százalékkal bővültünk. Két darab 12 tonnás autóval – az egyik már pótkocsit is húz – és hat darab 3,5 tonnás dobozos, illetve ponyvás furgonnal korszerűsítettük az eszközparkunkat, és további flottamodernizáción is gondolkodom.

– Csupa jó hír…

– Igen, de mindennek sajnos megvan a hátulütője is. Korábban soha nem kellett azért idegeskednem, hogy kiket ültetek az autókra, szűkebb hazámból, a Tápióságból könnyedén tudtam gépkocsivezetőket toborozni, igaz, kevesebb járművünk is volt. Most viszont kénytelen-kelletlen azzal szembesültem, hogy a 26 darabosra nőtt flotta nálunk is felszínre hozta a fuvarozó- és szállítmányozócégeket sújtó munkaerő-utánpótlás problémáját. Jelenleg négy sofőröm hiányzik, eddig egyszerűen nem találtam olyan kollégákat, akiket jó szívvel fel tudtam volna venni. Gondot jelent, hogy az olyan kis cégeknek, mint a mienk, sokkal nehezebb kitermelni a versenyképes fizetéseket. Persze nem adom fel, több portálon is elhelyeztem álláshirdetést; remélem, mielőbb sikerrel járok.

Gyurina László fuvarszervező, Szabó Gábor ügyvezető igazgató és Gecse Levente szállításvezető

 – Ezek szerint rengeteg munka lenne, csakhogy nincs, aki elmenjen fuvarba?

– Pontosan. Munka van, mind a négy kollégát akár már holnap fel tudnám ültetni valamelyik autóra. Ugyanakkor továbbra is megválogatjuk, hogy milyen feladatot vállalunk el, „nevetségesen” alacsony díjakon eddig sem dolgoztunk, és ezután sem fogunk. Sajnos több piaci szereplő még mindig abban a tévhitben él, hogy ha minél több munkára rábólint – még ha nagyon olcsón, önköltség alatti áron is –, akkor hosszú távon biztosítja magának a piacon maradást. A tönkrement vállalkozások bizonyára tudnának erről mesélni…

– Ha reális díjat sikerül kialkudni egy-egy megbízónál, akkor az árut válogatás nélkül elviszik?

– Amit a fizika elbír, azt természetesen igen. Emellett próbálunk szakosodni, egy-két éve kezdtük a veszélyesáru-szállítást: 1000 kockázatpont-értékig ADR-es árut (például ipari mosószereket) is napi rendszerességgel fuvarozunk az arra szabályosan felkészített autókkal, amihez az összes gépkocsivezetőm rendelkezik a megfelelő képzettséggel. Közülük kettőnek az ADR-vizsgája is megvan, ők már nagyobb kockázatpont-értékű veszélyes termékeket (ebbe a kategóriába tartozó ipari mosószereket, alkoholos bázisú ragasztókat stb.) is szállíthatnak. A veszélyesáru-szegmens jó kitörési pont számunkra, a magasabb fuvardíjak miatt pedig jelentős árbevétel-növelő hatása is van.

– Ez már látszik az idei számokon is?

– A tavalyi év azonos időszakához képest minden hónapban 30 százalékkal növekedett az árbevételünk, de hogy ezt tartani tudjuk, mindenképpen szükségünk van további munkaerőre. A nehézségek ellenére urai vagyunk a helyzetnek, amihez az is hozzájárul, hogy a megbízóink megértőek, segítő- készek, kitartanak mellettünk. Igaz, a mai kapacitáshiányos időkben százszor meg is gondolják, hogy esetleg fuvarozót vagy fuvaroztatót váltsanak

– Hogyan alakulnak a belföldi és a nemzetközi forgalmak?

– Az árbevételünk háromnegyed része belföldi áruterítésből, árugyűjtésből származik. Nemzetközi relációban továbbra is szállítmányozóként dolgozunk, ez a tevékenységünk az árbevétel 20–25 százalékát adja. A bolgár, a szerb és a horvát viszonylat kifejezetten erősödött, de a nyugat-európai országokból a partnereinknek behozott áru mennyisége is stabil. Ettől függetlenül a szállítmányozásban látok még növekedési lehetőségeket, ami amúgy is a szívem csücske; a terület iránti szeretetet a pályakezdőként a Hungarocamionnál eltöltött majdnem három év oltotta belém.

 – Érintik-e az Indián-Spedet a nyugat-európai országok protekcionista intézkedései?

– Szállítmányozással is foglalkozó vállalkozásként annyiban mindenképpen hatással lesznek ránk a beharangozott rendelkezések, hogy az alvállalkozóink épp ezek miatt emelni fogják a fuvardíjaikat, amit nekünk meg kell majd próbálni tovább hárítani a megbízók felé. Ezzel nem lesz gond, ugyanis ha az ügyfeleink a megszokott magas színvonalú szolgáltatást kapják tőlünk, akkor valószínűleg néhány százalékos áremelést el tudnak majd fogadni.

 – Fuvarozó-, szállítmányozócégként Önöknek is kulcskérdés a megfelelő logisztikai háttér. Hogy állnak jelenleg raktárkapacitás dolgában? Ezzel összefüggésben közelebb kerültek-e a régi álom megvalósulásához, a saját telephely megvásárlásához?

– Négy évvel ezelőtt jöttünk Alsónémedibe, ahol egy 150 négyzetméteres, átrakásra szolgáló kis raktárt béreltünk. Ez a kapacitás először 200, majd 400 négyzetméteresre nőtt, de a vállalkozás további növekedésének biztosításához már ez is kevés. Ezért néhány házzal tovább álltunk, és május 19. óta Alsónémedi déli részén bérlünk egy 700 négyzetméteres csarnokot, amit igazából nem is tárolásra, hanem csak komissiózásra, küldemények egyik autóról a másikra történő biztonságos átrakására használunk. A munkánkat nagymértékben megkönnyíti és meggyorsítja, hogy a korábbinál jóval tágasabb rakodóterület áll rendelkezésünkre a csarnok előtt, amit ráadásul nem is kell megosztanunk más cégekkel, mint eddig. Ha minden a terveink szerint alakul, akkor egy éven belül szeretnénk hozzáfogni a saját telephely építéséhez itt, Alsónémedin.

 – Ezidáig Vecsést gondolta ideális helyszínnek. Miért változtatott?

– Megszoktuk és megszerettük a települést, a Tápióság, ahonnan a legtöbb kollégám jár dolgozni, innen sincs messze. A tervem egy zöldmezős beruházás megvalósítása. Önerő, illetve uniós pályázati források híján hitelből először egy 1500 négyzetméteres iroda- és raktárépületet húznánk föl, amelynek az általunk nem hasznosított részét bérleményként kiadva tudnánk csökkenteni a hitel törlesztőrészleteit. Bár még sok víz lefolyik addig a Dunán, remélem, hogy jövő ilyenkor már a saját irodámban beszélgethetünk…